HÁTTÉRszín  Hátországi beszámoló: színes kalauz a hajtűtől a zoknitartóig, Hajós Alfrédtől az elmaradt olimpiáig, a befőttől a kávéházig, Adytól a Nyugatig. Tabló a háborús hétköznapokról, avagy kalap, kondi, konyha, kultúra.
„Kedves anyám, jobb lett volna, ha a harcmezőn elpusztulok, mi a halál azokhoz a kínokhoz képest, amelyeket most elszenvedek. Ki vagyunk téve a csőcselék gúnyjának és gyakran tettleg is bántalmaznak minket, védtelen foglyokat. Tovább...
1915 tavaszán egy rövid időre lakásbőség köszöntött Budapestre. Az elhúzódó háború miatt beindult költözködési hullám a korábbi és későbbi időszakokhoz képest a bérlők számára kedvezőbb helyzet teremtett, míg a háziurak bérleszállítással próbálták megtartani régi, illetve megnyerni új bérlőiket. Tovább...
„A hullák már említett leúsztatása az Eufráteszen, amelyet Rumkahlban, Biredijkben és Djerabulusban figyeltek meg… 25 napon át tartott” – kezdte Hollweg birodalmi kancellárnak írt beszámolóját Walter Rössler aleppói német konzul 1915 júliusában. Tovább...
„A francia a dicsőségért harcol (hozzátehetjük: nemzeti hiúságból), a német, hogy megélhessen, az angol pedig, hogy kereskedelmét kiterjessze, hogy termékei számára új fogyasztóterületeket szerezzen, egyszóval, hogy üzletet csináljon” – idézett fel egy korábbi gondolatot Franz Mirtl, a Monarchia Csehországban született ellentengernagy a háború idején. Tovább...
Az első világháború idején a harcok jelentős része a nyugat-európai hadszíntéren zajlott. A korábban gyönyörű vidék az állóháború következtében kietlen, kopár pusztává változott, ahol a természet megszűnt létezni. Egyetlen növény állta csak a sarat a viszontagságos időkben: a pipacs (papaver rhoeas). Tovább...
A Pesti Napló a háború kitörése után előszeretettel számolt be az ellenség, vagyis az antant kétes erkölcsiségű akcióiról. Ezek sorában is kiemelkedett egy kissé rejtélyes eset, a Sir Roger Casement elleni állítólagos merényletkísérlet. Tovább...
1914 őszén lehullottak a levelek, anélkül, hogy a katonák visszatértek volna. Minden hadviselő fél gyors győzelemre számított, ehelyett hosszú, keserves állóháború alakult ki a nyugati fronton – II. Vilmos elsősorban Franciaország lerohanására értette hírhedtté vált mondatát. Eközben keleten némiképp nagyobb amplitúdóval, előrenyomulásokkal és visszavonulásokkal, várfoglalásokkal és áttörésekkel tarkított, de szintén kiegyenlített küzdelem alakult ki. Tovább...