A Trianonban aláírt békediktátum előtt már hatalmas területeket foglalt el a Magyar Királyság területéből a román és az új csehszlovák állam. Az alábbiakban az első világháború végétől Trianonig, azaz 1920. június 4-éig tekintjük át – vázlatosan – az érdekesebb eseményeket, Csehszlovákia megalakítását és a román „egyesítést”.
Az I. világháború után Európa keleti felén kisállamok tűntek fel Németország és Szovjet-Oroszország között, a zsugorodó vagy eltűnő birodalmak helyén. Ennek az ún. Köztes-Európának kellett volna a kontinentális egyensúlyt garantálnia és „cordon sanitaire”-ként, „egészségügyi övezetként” elszigetelnie Moszkvát. Ám
1918. május 7-én Bukarestben aláírták a különbékét a központi hatalmak és Románia között. Az egyezmény nem sokáig volt hatályban, egyetlen tartós(abb) eredménye az volt, hogy Románia és Besszarábia egyesülését elismerte
Izgalmas hírekről számolt be 1918. április 14-én a Világ című lap Budapesten. A szovjet-orosz állammal 1918. március 3-án a központi hatalmak ekkor már megállapodtak a különbékéről Breszt-Litovszkban, így az európai keleti fronton csak Románia maradt
A román főváros, Bukarest már az első világháborút megelőzően is a magyarországi kivándorlók egyik legfőbb célállomása volt. A háború alatt, a megszállás eredményeképpen újabb tisztviselők, családjaik és ismerőseik, munkakeresők és kalandorok jelentek meg a városban.
Az 1916 nyarán bekövetkezett román hadüzenet és rövid erdélyi hadjárat nem múlt el nyomtalanul. A menekülthullám, a rekvirálások, az államhatalom hiányát kihasználó erőszak okozta károk, majd a visszavonuló román csapatokkal távozók (nemcsak románok) és a hatóságok erőtejes fellépése a gyanúsnak tartott személyek ellen:
A Pesti Napló 1917. január 23-i számában rövid közlemény tudósított arról, hogy február elején a „Romániában érdekeltek központjának” képviseletében háromtagú delegáció utazik Bukarestbe, ahol a magyar „közgazdasági érdekek” képviseletéről tárgyalnak az illetékesekkel.
