„Szenzációs irodalomtörténelmi fölfedezésről szereztek tudomást Sopronban. Haár János nyugalmazott tb. rendőrfogalmazó egy régi soproni színlapot talált és küldött ajándékul a soproni múzeumnak, amelyből kitűnik, hogy Kossuth Lajos ifjú korában történelmi drámát írt, amelyet 1829-ben elő is adtak Sopronban” – adta hírül a Pesti Napló 1918. szeptember 12-én.
A frontokon harcolók, a gyárakban dolgozó nők, a rokkantan az utcán kolduló leszerelt katonák nemigen tudták elképzelni a konzervatív író, Herczeg Ferenc kínjait, amelyekről a Pesti Napló 1918 márciusában számolt be. Herczeg persze könnyedén el tudta képzelni mások kínjait:
„Őrült és sarlatán: mondták sokan, s ugyanakkor ifjú emberek szánakozva néztek végig rajtunk, ha ki mertük jelenteni, hogy Goethe vagy Shakespeare lehetett olyan jó író, mint a Mesteremberek költője. Csak nyugodt és türelmes ítéletet nem lehetett hallani róla” – írta Kassák Lajosról
Orbók Attila újságíró nevével már találkozhattak olvasóink: ő volt az, aki a szövetségesi hűség jegyében 1916-ban egy röpiratot publikált az „örmény-kérdésről” a népirtással kapcsolatos vádak cáfolatára, rágalomnak bélyegezve a híreket, hogy a kis-ázsiai örményeket gyilkoltatja az etnonacionalisa török kormányzat.
Talán egy oktató se vált annyira legendássá a magyar irodalomtörténetben, mint Négyesy (sokszor Négyessy) László professzor, aki ugyan igen konzervatív szellemű volt, hiszen nem a Galilei Kör, hanem a katolikus Szent Imre Kör foglalkozásain adott elő, mégis a 20. század eleje egyik leghaladóbb folyóiratának,
Ha a filmesztéta Balázs Béláról van szó, nem is indíthatnánk mással, mint egy filmes hivatkozással. Ha egy Az őrület határánhoz hasonló meditatív művet keresünk a magyar első világháborús irodalomból, az nem lehet más, mint Balázs Lélek a háborúban című „naplója”.
Megfizethető és minőségi kultúrát a népnek! – ez minden valamirevaló baloldali kulturális politika alapja. Ugyanakkor például a Nagy Háború alatt is működő, a szociáldemokrata párthoz kötődő Népszava Kiadó viszonylag kevés szépirodalmat tudott kiadni. Másrészről – üzleti alapon – már a 19. században megjelentek azok a kiadványok,
