Az oktatás leépüléséről számolt be 1918-ban a Népszava. A lap azt írta, hogy a háború első éveiben sok helyütt az iskolákat laktanyának használták, majd erdélyi menekültek beszállásolására szemelték ki azokat. Így történt ez Székesfehérváron is a szociáldemokrata lap szerint.
Az orvosi egyetem elvégzése sosem volt könnyű dolog, de a világháború éveiben különösen nehéz helyzetbe kerültek a hallgatók. A katonai sorozások, a hadszíntéren való bevetés, a pesti lakáshiány egyaránt nehezítette a tanulás körülményeit. Mindeközben az infláció felhajtotta a tankönyvek árait.
Hosszúra nyúlt a karácsonyi szünete a tanulóknak 1917-1918 fordulóján. Bár a tanítást 1918. január 4-én, pénteken meg kellett volna kezdeni az általános és középiskolákban, a kultuszminiszter meghosszabbította a pihenőt két héttel, így a tanítás csak január 17-én kezdődött, tekintettel a „rendkívüli körülményekre”.
Eötvös József fia, Eötvös Loránd (1848–1919) nemcsak kora egyik legjelentősebb magyar fizikusa volt, de legendás oktató is az – 1950 óta az ő nevét viselő – egykori Budapesti Tudományegyetemen. A szocialista diákok közé tartozó Szerdahelyi Sándor szerint Eötvös Loránd nem egyszer adott unortodox vizsgafeladatot tanítványainak,
A női munkavállalók száma ugrásszerűen megnőtt a háborús évek alatt. Asszonyok söpörték az utcát, ők álltak a gyári futószalagok mellett, nők gondozták a sebesülteket és persze ők nevelték a gyerekeket, amellett, hogy még a háztartást is ők vezették.
Helytállásuk ebben az időszakban nélkülözhetetlennek bizonyult,
A háború évei alatt jelentősen csökkent a születések száma – ami érthető, hiszen a potenciális apák a lövészárkokban harcoltak – és nőtt a csecsemőhalandóság, ami részben az egészségügyi ellátás, részben az anya- és csecsemővédelem hiátusaira vezethető vissza.
Talán egy oktató se vált annyira legendássá a magyar irodalomtörténetben, mint Négyesy (sokszor Négyessy) László professzor, aki ugyan igen konzervatív szellemű volt, hiszen nem a Galilei Kör, hanem a katolikus Szent Imre Kör foglalkozásain adott elő, mégis a 20. század eleje egyik leghaladóbb folyóiratának,
