Az I. világháború után Európa keleti felén kisállamok tűntek fel Németország és Szovjet-Oroszország között, a zsugorodó vagy eltűnő birodalmak helyén. Ennek az ún. Köztes-Európának kellett volna a kontinentális egyensúlyt garantálnia és „cordon sanitaire”-ként, „egészségügyi övezetként” elszigetelnie Moszkvát. Ám
Bár Lengyelország 1918 elején még tulajdonképpen nem létezett, újjászületéséről nap mint nap érkeztek a hírek januárban. Az új lengyel állam létrehozását az antant (Wilson amerikai elnök és Lloyd George brit miniszterelnök), a központi hatalmak (a német koronatanács és Czernin osztrák-magyar külügyminiszter)
A központi hatalmak a háború kezdetétől fogva számítottak az orosz birodalomban élő lengyelek támogatására. Azt azonban hosszú ideig nem tudták eldönteni, hogy milyen politikai berendezkedést ajánljanak számukra, hiszen a felosztások előtti Lengyelország helyreállítása Németországtól
„Minél kisebb az ország, annál hosszabb a himnusza. Angliáé a legrövidebb, San Marinóé a leghosszabb” – írta Ady Endre a párizsi noteszében. Bár egy himnusz valóban sokat elárul egy nép kultúrájáról, karakteréről és komplexusairól, a Magyarország 1916. november 15-i számában közölt rövid hír
Lengyelország sajátos helyzetben találta magát az I. világháború kitörésekor – az addig a 18. század végi, három lépésben megejtett nagy osztozkodásban összetartó német, osztrák és orosz állam közös szerzeménye a három felosztó hadszíntérévé vált.
