Címke: áruhiány

„Ha rövidesen ki is tavaszodik, mezítelenül még sem lehet járni”

Az első világháború utolsó évében a központi hatalmak lakosságának ellátása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Nemcsak az élelmiszerekből és az importárukból volt hiány, hanem a ruházati cikkekből is. A Népszava ekkor a berlini luxusáruházak kínálatára irigykedett.

Pesti Hírlap, 1914

Ez nem rizsa…

1918 januárjában királyi elhatározásból két vagon hántolatlan rizst kapott a főváros – nem, nem az osztrák birodalomfél tartalékait juttatták el a budapesti lakossághoz, a rizs az Olaszországban szerzett hadizsákmány része volt.
A rizst a századelő konyhájában leginkább levesbetétként használták (akár a húslevesben is), illetve a gyerekek reggeli menüjének volt része, rizskása formájában.

Pesti Hírlap, 1914

Ó, ó, ó, vakáció-ó-ó…

Hosszúra nyúlt a karácsonyi szünete a tanulóknak 1917-1918 fordulóján. Bár a tanítást 1918. január 4-én, pénteken meg kellett volna kezdeni az általános és középiskolákban, a kultuszminiszter meghosszabbította a pihenőt két héttel, így a tanítás csak január 17-én kezdődött, tekintettel a „rendkívüli körülményekre”.

Vita Ausztria és Magyarország között a svéd import elosztásáról

1918 elején számos más vitás kérdés mellett az ipari nyersanyagok elosztásában is kiéleződött a konfliktus az Osztrák-Magyar Monarchia két fele között. Jelen esetben az volt a probléma, hogy mi alapján történjen a nyersanyag elosztása. Általában egy előre megállapított kvótához tartották magukat a felek,

Kazánkirályság

1917 tele szénhiánnyal köszöntött Budapestre. A világítógáz előállítására szolgáló szén rossz minősége miatt az óbudai gázgyár berendezései meghibásodtak, a városban pedig napokig nem volt közvilágítás. A város és a gázgyár vezetői mindezért egyöntetűen a rossz minőségű szenet okolták,