A fenti idézet ugyan a Vasárnapi Újság című hetilapban jelent meg 1914 szeptemberében, de nem az újságíró egyéni véleményét tükrözte, hanem az országgyűlés által egy évvel korábban, 1913-ban elfogadott jogszabály tartalmára utalt. Az 1913-as törvény valójában a hadifoglyok jogait rögzítő,
Törökország 1914. október 29-én lépett be a központi hatalmak oldalán az első világháborúba, elsősorban azzal a céllal, hogy megszilárdítsa gyengülő birodalmi pozícióját és érvényesítse területi igényeit: a Kaukázus térségében törekedett némi határkiigazításra Oroszország ellenében.
Egy jó ideje ha nem is a spájzban, de újra a közép-európai fürdővárosok szállóiban vannak az oroszok. Még szerencse, hogy a nagyétkű bizniszmenek és párducmintás nacijú asszonyaik pár fokkal kevesebb atrocitásnak teszik ki a helyi lakosságot Hévíztől Karlovy Varyig, mint Malinovszkij és Tolbuhin hadai.
1916-ban, a háború harmadik évében már több tízezer hadifogoly élt Magyarországon. A hágai konvenció értelmében az őket fogva tartó államnak megvolt a lehetősége arra, hogy a hadifoglyokat – kivéve a tiszteket – képességeikhez és szakértelmükhöz mérten anyagi ellenszolgáltatás fejében foglalkoztassák.
Az I. világháború alatt mintegy 2,5 millió osztrák–magyar állampolgár és ennél jóval kevesebb német katona – mindössze 200000 – esett orosz hadifogságba. Általában kevesebb szó esik a másik oldalról, az osztrák–magyar területeken felállított hadifogolytáborokról és az ott fogva tartottakról.
Bartha József: A hadifogolyügy
A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesületének kiadványai, 1916/12. szám. (Bartha József 1916. május hó 10-én megtartott előadása)
„S vajon mi volt az éhesen, betegen, lerongyolva vagy sebesülten foglyul ejtett ellenséges katona? Súlyos, szinte elviselhetetlen teher a hadrakelt sereg készleteire, alkalmatlan nyűg, amely semmiféle hadműveleti célra nem használható, állandó veszedelem, amelyet csak jelentékeny s így a hadműveletektől elvont őrző sereggel lehetett megőrizni.”
