Rövid hírben, több más elsüllyesztett hajó (Westover, Baringa) említése mellett számolt be a Pesti Napló arról, hogy az U55-ös tengeralattjáró elsüllyesztette a Carpathia gőzöst 1918. július 17-én. A hírben egy szó sincs arról, hogy az a legendás hajó pusztult el, amely 1912-ben először sietett a Titanic segítségére,
A tengeri hadviselés eseményeiről rendszeresen tudósítottak a napilapok 1918 nyarán. Július 9-én a Pesti Hírlap arról számolt be, hogy Friedrich Christiansen, a német repülők „ásza” repülőraját rávezette egy brit tengeralattjáróra a Temze torkolata előtt. A tartalékos főhadnagy vezette egység bombákkal és gépfegyvertűzzel ölte meg a búvárhajó legénységét
Amikor Sebastian Haffner A Német Birodalom hét főbűne az első világháborúban című 1964-es művében összegyűjtötte a német katonai és politikai vezetés leghibásabb döntéseit az első világháború alatt, a későbbi események ismeretében bizonyos szempontból
A Német Birodalom egyik főbűneként szokás értékelni az 1917. február 1-jén meghirdetett korlátlan tengeralattjáró-háborút. A radikális háborús lépéssel a szövetséges Monarchia saját, ezzel ellenkező érdekei miatt nem értett egyet, de mégis kényszeredetten beletörődött.
Parázs erkölcsi vita alakult ki az egymást Verdunnél halomra gyilkoló háborús felek között 1916 nyarának második felében. Történt ugyanis, hogy 1916. július 27-én a németek által megszállt Belgiumban kivégezték egy brit kereskedelmi hajó kapitányát: Charles Algernon Fryattet
„A francia a dicsőségért harcol (hozzátehetjük: nemzeti hiúságból), a német, hogy megélhessen, az angol pedig, hogy kereskedelmét kiterjessze, hogy termékei számára új fogyasztóterületeket szerezzen, egyszóval, hogy üzletet csináljon” – idézett fel egy korábbi gondolatot Franz Mirtl, a Monarchia Csehországban született ellentengernagy a háború idején.
