Az I. világháború után Európa keleti felén kisállamok tűntek fel Németország és Szovjet-Oroszország között, a zsugorodó vagy eltűnő birodalmak helyén. Ennek az ún. Köztes-Európának kellett volna a kontinentális egyensúlyt garantálnia és „cordon sanitaire”-ként, „egészségügyi övezetként” elszigetelnie Moszkvát. Ám
Finnország 1917 végén kiáltotta ki függetlenségét, amelyet a szovjet-orosz kormányzat is elismert ugyan, de aztán 1918 januárjában véres polgárháborúba süppedt a fiatal ország. Utólag visszatekintve ez nem egyszerű polgárháború volt, hiszen a vörösök oldalán a szovjet-orosz erők,
A finn polgárháború közvetlenül az ország függetlenségének kikiáltása és Szovjet-Oroszország általi elismerése (lásd korábbi cikkünket 1917 decemberéről) után tört ki 1918 januárjában. Májusra – miután a Pesti Hírlap április 5-i híre szerint német csapatok szálltak partra Finnországban – a fehérek győzelmével ért véget az összecsapás-sorozat.
1918 elején a Balti-tenger déli és keleti részén Németország volt az úr. Különösen a breszt-litovszki különbékét kikényszerítő februári német támadás volt ebből a szempontból kulcsfontosságú, hiszen a tenger déli partja már a háború előtt német fennhatóság alatt állt, míg a keleti parton, a Baltikumban lévő Rigát 1917-ben, Revalt (azaz Tallinnt, a mai Észtország fővárosát)
A finn polgárháború 1918. január végén tört ki, amikor a vörösök elfoglalták Helsinkit, amelyet a korabeli magyar sajtó Helsingfors néven emlegetett. A véres összecsapásokba szovjet-orosz és német katonai egységek is beavatkoztak, végül a finn „fehérek” győztek Mannerheim tábornok vezetésével.
Az orosz forradalom fordulatai nyomán a cár uralma alá tartozó, de azon belül széles körű autonómiát élvező Finn Nagyhercegség is egyre közelebb került az önállósághoz. Még közelebb vitt ehhez a bolsevikok hatalomra kerülése Pétervárott, egyúttal azonban kiélezve az ország belső feszültségeit is.
1917. február–márciusának legfontosabb – ha tetszik, világpolitikai jelentőségű– eseménye a cári rendszer összeomlása volt. Az uralkodó lemondása a monarchiát is maga alá temette. Az ideiglenes kormány egy köztársaság kormánya volt, az összehívni szándékozott alkotmányozó nemzetgyűlés
