Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása előtt pár héttel a közigazgatási szakemberek és a politikusok Nagy-Budapest kialakítását fontolgatták, de egyelőre elnapolták a megvalósítását. Ennek számos oka volt – például a katasztrofális élelmezési helyzet, ami miatt a főváros vezetői nem akarták a nyakukba venni még az agglomeráció gondjait is.
Példátlan hangvételű és meglepő témájú megbeszélésről számolt be 1918. június 12-én Az Est. Az osztrák tartomány, Tirol helytartója, „gróf Merán” és a régió egyik nagyobb városa között konfliktus tört ki. Egészen pontosan a bozeni (ma: Bolzano, Olaszország) polgármestert „hordta le” a kormányzat képviselője, mert állítólag keveset jegyeztek a város lakói a hetedik osztrák hadikölcsönből.
1906 óta töltötte be a polgármesteri posztot (az érdemi városirányítói tisztséget) Bárczy István. Tizenkét év múlva, 1918-ban az elsősorban protokolláris, kinevezési, illetve felügyeleti joggal rendelkező főpolgármesteri tisztségre választották meg őt óriási többséggel a fővárosi törvényhatósági bizottságban. A „futottak még” jelöltek között volt Springer Ferenc,
Tisza István bukása, majd Esterházy Móric miniszterelnöki kinevezése nyomán hirtelen felélénkült a vidéki politikai élet is a háborús Magyar Királyságban. Addig a politikát alapvetően az esetleges országgyűlési időközi választások jelentették volna, bár
