Címke: gazdaság

Katasztrofális osztrák élelmezési helyzet: két császár egyeztet

1918 júniusára katasztrofális élelmezési helyzet alakult ki Bécsben: a kenyér fejadagját kilenc dekára szorították le, ami ellen már a helyi polgármester is tiltakozott. Segélyhívások mentek ekkor a szövetségesekhez, és Magyarország és Németország, ha nagy nehezen is, de legalább némi krumplit ígért a nélkülöző bécsieknek.

Elhalasztják a német vámszövetség tárgyalását

Egy rövid hír jelent meg 1918. február 24-én a Pesti Naplóban, amelyből az olvasó megtudhatta, hogy „a Németország és Ausztria-Magyarország között folyt gazdasági tárgyalásokat a béketárgyalások miatt elnapolták”. A nem túl jelentősnek látszó hír azonban egy olyan folyamatról tudósított, amely megpecsételte az Osztrák-Magyar Monarchia sorsát.

Csökkenő lelkesedés, növekvő nyomás – a hetedik hadikölcsön

1917 novemberében a kormányzat immár a hetedik hadikölcsönjegyzést indította meg.
Míg az első, 1914. őszi jegyzésnél még egymásra licitáltak a polgárok, hogy hazafiságát bizonyítandó ki fektet be nagyobb összeget a háborús erőfeszítések támogatásába, három évvel később a közhangulat messze nem alapozott meg ilyen jegyzési eufóriát.

Újabb osztrák–magyar csörte – az importanyagok elosztása körül

Az Osztrák-Magyar Monarchia belső gazdasági viszonyait egy viszonylag rugalmas – legalábbis a szigorúan paritásos alapon kialakított politikai intézményrendszernél könnyebben módosítható – rendszer, a ciklikusan megújuló gazdasági kiegyezés rögzítette. Ennek feltételeit késhegyig menő küzdelem közepette tízévente tárgyalták meg és foglalták törvénybe,

Út a csúcsra. Egy arisztokrata erdőmágnás a háborúban

Gróf Mikes Ármin a háromszéki Mikes család leszármazottjaként 1868-as születésekor biztos anyagi háttérre és jó közigazgatási karrierperspektívára számíthatott – és egy erdélyi arisztokrata származású feleségre. Felmenői és oldalági rokonai számára ez a világ volt adott,

„Megmaradunk a vaspénzrendszer mellett” – Miniszteri tanácsos az aprópénz-kérdésről

„(…) nem kell (mily sajnálatos!), a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos” – írta utolsó versében József Attila, mikor már csak annyira tartotta becsesnek életét, mint a vasból készült hadipénzt a békeidőkben. Ahogy a búzalisztet kukoricaliszttel, teljes kiőrlésű gabonával és végszükség esetén fakéreggel pótolták a kenyérsütéskor a világháború előrehaladtával,