„A főváros pénzügyi bizottságának keddi ülésén elfogadták a világítási ügyosztály előterjesztését, amely szerint a főváros a gáz árát huszonhat fillérről harminchatra emeli fel, a villamos áramét pedig kilenc fillérről tizenegyre” – írta a Pesti Napló 1918. október 5-én.
1918 szeptemberének utolsó napjaira Bulgária háborúból való kiugrása nyomta rá a bélyegét. A pesti tőzsde mindenesetre beárazta az első világháború elvesztését a macedón, balkáni front összeomlása után. A börze megnyitása előtt szeptember 30-án ülést tartott a tőzsdetanács.
„Kétségbeejtő módon lehanyatlott a pénzünk értéke. S még egyre hanyatlik. 100 svájci frankért a békében 98 koronát adtunk. Ma 253 koronát kell adnunk érte. (…) Összegyűltek s tanakodtak a két ország kormányemberei. Mit csináljanak? (…) A magyar kormánynak tudnék tanácsolni egy feltétlenül biztos és feltétlenül jó segítő eszközt: állítsa fel sürgősen az önálló magyar nemzeti jegybankot.” – így írt a Magyarország vezércikkírója 1918. szeptember elsején.
1918 júniusára katasztrofális élelmezési helyzet alakult ki Bécsben: a kenyér fejadagját kilenc dekára szorították le, ami ellen már a helyi polgármester is tiltakozott. Segélyhívások mentek ekkor a szövetségesekhez, és Magyarország és Németország, ha nagy nehezen is, de legalább némi krumplit ígért a nélkülöző bécsieknek.
Németországot és az Osztrák–Magyar Monarchiát az antantnál sokkal jobban sújtotta az első világháború, különösen, ha a gazdasági hatásokat nézzük. Ezt a legszemléletesebben a disznózsír árának alakulásán mérhetjük le:
Egy rövid hír jelent meg 1918. február 24-én a Pesti Naplóban, amelyből az olvasó megtudhatta, hogy „a Németország és Ausztria-Magyarország között folyt gazdasági tárgyalásokat a béketárgyalások miatt elnapolták”. A nem túl jelentősnek látszó hír azonban egy olyan folyamatról tudósított, amely megpecsételte az Osztrák-Magyar Monarchia sorsát.
1917 novemberében a kormányzat immár a hetedik hadikölcsönjegyzést indította meg.
Míg az első, 1914. őszi jegyzésnél még egymásra licitáltak a polgárok, hogy hazafiságát bizonyítandó ki fektet be nagyobb összeget a háborús erőfeszítések támogatásába, három évvel később a közhangulat messze nem alapozott meg ilyen jegyzési eufóriát.
