1918 júliusában és augusztusában a közellátás olyannyira romlott, az alapvető élelmiszerek hiánya oly mértékben fokozódott, hogy több vidéki településen is zavargásokra került sor. Döntően a sorban álló vagy még sorban sem álló (mivel nem volt miért várniuk) nők tüntetései, akciói keltettek pánikot a helyi vezetőkben.
„A munkások napja volt ez a vasárnap. A munkásság rányomta politikai és szociális törekvéseinek bélyegét ezen a napon Magyarország fővárosára és megmutatta, hogy számra nézve oly hatalmas, politikai terveiben olyan elszánt, hogy nélküle és ellene nem lehet kormányozni többé ezt az államot.” –
1917 júniusára, az Esterházy Móric vezette kormány kinevezésének idejére az utcai rendezvények és tüntetések megszokottá váltak Budapesten, hiába tiltották azokat a még érvényben lévő háborús rendeletek. A június 27-i tömegtüntetés azonban mégis különleges volt: noha már az új kormány felelt a rendért, azt aznap este nem sikerült fenntartani.
1917. május–júniusa egyértelműen a tömegmegmozdulások időszaka volt Magyarországon. A szervezett munkások sikeres május elsejei tüntetésük és az ahhoz kapcsolódó, másnapi politikai sztrájkjuk után komoly szakmozgalmakat indítottak különböző üzemekben
„A sofőr tülköl, az autó megindul s elszáguld a Kossuth Lajos utca felé. A tüntető tömeg ekkor már oszladóban volt, sötét is volt. Tisza mélyen behúzta magát az autó egyik sarkába, úgy, hogy ki sem látszott belőle és így sikerült megszöknie…”
„Tisza István gróf sógoraival, Sándor Jánossal és Zeyk Károllyal nyitott automobilon távozott el a tüntetők tömegén keresztül a munkapárt épületéből.
Az igazságszolgáltatás malmai 100 évvel korábban is lassan őröltek – legalábbis ez derül ki Az Est 1915. június 10-i cikkéből: másképp az 1912-es „vérvörös csütörtök” utóélete hogyan is nyúlhatott volna az I. világháború idejébe? A hír arról számolt be, hogy 1915 nyarán
