„A Népszava csütörtöki számában akartunk részletesen beszámolni arról a mozgalomról, amely szerdán délelőtt 10-től 12-ig megakasztotta a főváros telefonforgalmát. Az agyoncsigázott, rosszul fizetett telefonkezelőnők szüntették be két órára a munkát, hogy tüntetésükkel magukra irányítsák azoknak a figyelmét, akik eddig nem törődtek helyzetükkel, hogy összetartásukkal jelezzék a további harcra való készségüket.
A magántisztviselők nagy reményeket fűztek az 1917. júniusi kormányváltáshoz: abban bíztak, hogy az ún. panaszbizottság intézményét közel másfél év után végre rájuk is kiterjesztik. És ebben nem is kellett csalódniuk: a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége kérésére
A háború alatt a stratégiai jellegű üzemekben dolgozó, szervezett munkások helyzetében számos kedvező változás állt be. Ezek egyike volt a panaszbizottságok létrehozása, amelyek a tulajdonosok és a munkások közti konfliktusokat döntötték el, 1917-ben már egyre inkább a munkásoknak kedvező módon.
1916 fordulatot hozott a magyar munkáskérdésben. Lezárult a szociáldemokrata szakszervezeti mozgalom „zuhanórepülése”, amelyet a háború kitörése okozott, a szervezett munkások száma dinamikusan növekedni kezdett, a taglétszámmal párhuzamosan a szakszervezetek jelentősége is megnőtt.
A háborúban a hadsereg ellátása elsőrendű cél volt, amelyet a hadigazdálkodásra való átállással biztosítottak. A hadiüzemekben dolgozó munkások épp ezért egyre növekvő nyomásnak voltak kitéve a háború előrehaladtával.
