Címke: nemzetiségi kérdés

Három antantvezető tárgyalása – és Magyarország sötét jövője

Fontos hír jelent meg 1918. június 8-án, viszonylag eldugott helyen a Népszava aznapi számában. Az antant három legfontosabb emberének (a negyedik, Wilson amerikai elnök a tengerentúlon maradt) tanácskozásáról csak pár sor volt olvasható, de az igencsak vészjósló volt Magyarország jövője szempontjából.

Pesti Hírlap, 1914

Két gyűjtést szerveztek a magyar korona alá tartozó területeken – de micsoda különbség!

Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó hónapjaiban az ott élő nemzetiségek szinte önálló életet éltek, beleértve a magyarokat és székelyeket, vagy cseheket és horvátokat is. 1918 májusában a későbbi miniszterelnök, Bethlen István elnöklete alatt, illetve József főherceg védnökségével például gyűjtést rendeztek az erdélyi gyerekeknek – persze elsősorban a „székely gyermekeknek”.

A zágrábi színház új intendánsa a magyarok ellen

A nemzetiségek önállósodási törekvései 1918 elejére egyre erősebbé váltak a történelmi Magyarországon, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia délszláv területein. A zágrábi Horvát Nemzeti Színház az úgynevezett illír eszmének, a szlovének, horvátok és szerbek összefogásának lett az egyik központja ebben az időszakban.

Hát én immár kit választhatok?

A nemzetiségek lakta országrészek birtokforgalma a századfordulótól kezdve állandó elemzés tárgya volt. Attól tartottak ugyanis, hogy az eladások révén a „magyar” föld „idegen” kézbe jut, ugyanis a magyar birtokosok könnyedén eladták a földjüket a jó árat ígérő vevőknek, tekintet nélkül azok nemzetiségére.

A bécsi Reichsrat – újratöltve

Az Est 1917. május végén összefoglalta az osztrák birodalomfél képviselőházának politikai viszonyait – valljuk meg, az egyszerű halandónak már akkor is nehéz volt követni. A bécsi politikai ügyekben járatos szerző csak a képviselőházról szólt (német elnevezése: Abgeordnetenhaus), ám az osztrák birodalmi gyűlés, 

Hazatérők. Erdélyi magyar reformtervek

Az 1916 nyarán bekövetkezett román hadüzenet és rövid erdélyi hadjárat nem múlt el nyomtalanul. A menekülthullám, a rekvirálások, az államhatalom hiányát kihasználó erőszak okozta károk, majd a visszavonuló román csapatokkal távozók (nemcsak románok) és a hatóságok erőtejes fellépése a gyanúsnak tartott személyek ellen: