Címke: élelmiszer-drágaság

Mennyi uborkát tudok venni a fizetésemből?

Egy nagykőrösi gazdaember állítólag egy kocsi uborkáért 1000 koronát is kapott, ami akkor egy munkás vagy tisztviselő több havi fizetésének megfelelő összeg volt – a fővárosi lapokban ez a hír borzolta a kedélyeket 1917 nyarán. „Olyan képtelen jövedelemeltolódás ment itt végbe a falusi termelő javára

Nincs vaj – csak a Közélelmezési Hivatal és a Haditermény füle mögött

A dán vaj már az I. világháború idején olyan fogalom volt, mint a rendszerváltás idején a smörgåsmargarin. Nem is csoda, hiszen a hazai tejtermékkínálat 1916-17-re már valójában nem is nevezhető kínálatnak, olyan mértékű lett az áruhiány. A még létező élelmiszerek forgalmát és árát is

Tőkés–munkás összefogás – a városi drágaság ellen

Betiltott gyűlések, a munkások és a gyáriparosok „osztályközi mozgalma”, közös küldöttség és memorandum a miniszterelnökhöz – mindezek a drágaság elleni küzdelem állomásai 1915 őszén. Az üggyel végül az országgyűlés is foglalkozott:

Tejszíntilalom Budapesten

Hiánycikk; ha van, akkor is drága, de legalábbis hamisított – mi az? A háború idején többféle „jó válasz” (vagyis élelmiszer) létezett a fenti kérdésre. A Népszava 1915. októberi számaiban legtöbbször talán a legkönnyebben hamisítható tej került terítékre. 

Szabad vásár vagy maximális árak?

1915 szeptemberében érdekes kísérlet történt Szegeden: vissza lehet-e térni az ármaximalizálás előtti, tisztán piaci koordinációhoz, azaz mi történik, ha a mezőgazdasági termelők szabadon értékesíthetik az árujukat? Már a háború kezdetén megindult