1918-ban megszületett a hadikommunizmus Szovjet-Oroszországban, körülbelül egy évtizeddel később pedig a sztálini szovjet tervgazdaság is kibontakozott – ennek az első világháborús előzményeivel ma már a gazdaságtörténészek tisztában vannak, részben ugyanis az 1914 és 1918 közötti hadigazdálkodásból merítettek ötleteket a szovjet típusú rendszer megalkotói.
A gazdaság „központosítása”, az egyes termékek és áruk beszerzésének és elosztásának egy-egy központra ruházása 1917 nyarán elérte a fát is. Mivel azonban az egykori horvát-szlavón határőrvidék területén hatalmas erdőségeket műveltek vállalkozók, a lépés váratlan közjogi komplikációt okozott.
Az első világháború egyik leggyakrabban emlegetett következménye az állami beavatkozás a gazdaságba, illetve a hadigazdálkodás bevezetése. Ez volt a témája A múzsákat lelövik, ugye? beszélgetéssorozatunk októberi eseményének, amelyen Pogány Ágnes és Bódy Zsombor történészek
Mikor az örökifjú költőt, Faludy Györgyöt a hosszú élet titkáról kérdezték, azt válaszolta, hogy sosem visel zoknit. Ezt a tippet még Einstein adta neki, miképp azt a tanácsot is, hogy a kopaszodást elkerülendő sosem szabad hajat vágatni.
Születés, házasság, gyász, vasárnapi mise vagy déli krónika: a harangszó része mindennapjainknak. Évszázadokon át – telefon híján – vész esetén a harangot kongatták meg: futott is a falu népe, ki merre látott, áldozatul hagyva az ellennek a harangkötélre nehezéknek felkötött birkát.
1916 februárjában a soroksári úti Fegyver- és Gépgyár Rt. munkásainak bérmozgalma munkabeszüntetéshez, a törvény által tiltott sztrájkhoz vezetett. A gyárat felügyelő katonai parancsnokság a szokásos módon reagált: a karhatalom próbált rendet tenni és tíz „renitens” munkást eltávolítottak a gyárból.
A háborús kiadásokat (ami az Osztrák-Magyar Monarchiában 110 milliárd koronára rúgott) voltaképpen az állam eladósodása révén, hitelek felvételével fedezték. Egyes számítások szerint a háborúra fordított összegnek mindössze 5,2%-át adta a költségvetési bevétel,
