„Szürke novemberi ég alatt, fázós, borongó délelőttön megszületett a magyar népköztársaság. Harangok nem búgtak, ágyúk bronztorka nem bömbölt a mennyre, császári pompák rendezői nem varázsolták festői csoportozatú színpadi képpé: szürkén, a szürkéből oly természetesen és egyszerűen emelkedett elő a semmiből, mint a föld szelleme a falanszterbeli tudós szétpattant lombikjából”
Címke: Kunfi Zsigmond
Május elsejei álom az Európai Egyesült Államokról és az 1918-as Marx-centenárium
Az egyén jelentéktelenségét hangsúlyozta a Népszava vezércikke Marx születésének századik évfordulóján, 1918. május 5-én, majd a cikkíró mégiscsak Marx személyét kezdte dicsőíteni. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt ünnepségének szónoka,
Justh Gyula halálára
„…harmonikusan egyesítette a maga személyében a magyarság és a demokrácia eszméjét”
Haza és haladás – a magyar történelem kulcsfogalmai a reformkor óta. A 100 évvel ezelőtt, 1917. október 9-én elhunyt Justh Gyula függetlenségi politikus szerencsésen tudta összeegyeztetni e kettőt – legalábbis így értékelték őt a korabeli szociáldemokraták, akik szerint
„Valóban kikerülhetetlen volt-e ez a rettenetes öldöklés?” – A Szocializmus útkeresése 1914–1915-ben II.
Cikkem első részében röviden bemutattam a Szocializmus folyóirat 1915. májusi, háborús számának írásainak első csoportját. E második részben részletesebben ismertetem a legátfogóbb és legfontosabb tanulmányt, Kunfi Zsigmondnak A háború problémái című összegzését.
„Valóban kikerülhetetlen volt-e ez a rettenetes öldöklés?” – A Szocializmus útkeresése 1914–1915-ben I.
„Már nem látok pártokat, csak németeket!” – kiáltott fel II. Vilmos, mikor azok a német szociáldemokraták is megszavazták a Reichstagban a hadihiteleket – ezzel áldást adva a világháborúra –, akiktől elsősorban a világháború kitörésének megakadályozását várták oly sokan.