A Pesti Napló a háború kitörése után előszeretettel számolt be az ellenség, vagyis az antant kétes erkölcsiségű akcióiról. Ezek sorában is kiemelkedett egy kissé rejtélyes eset, a Sir Roger Casement elleni állítólagos merényletkísérlet.

A lap február, március és július havi számaiban nem kevesebb mint nyolc írás foglalkozott az eseménnyel vagy legalább említette azt lényeges elemként. Az erkölcsi felháborodás értékét azonban némileg árnyalja, hogy az 1915. február 17-i lapszám volt a legelső, amelyben Casement neve egyáltalán megjelent az 1908 óta létező lapban, holott a világ számos országában szolgálatot teljesített konzul 1910-ben megjelent jelentése a perui Iquitos és Putamayo tartományok gumivállalatainak rabszolgatartó gyakorlatáról világszerte feltűnést keltett. Ráadásul Casement már 1904-ben hírnevet szerzett a II. Lipót belga király magánbirtokának számító Kongó Szabad Államban uralkodó embertelen állapotokról szóló jelentésével.

 
Miért lett Casement hirtelen fontos a Pesti Napló szerkesztői számára? Az ír diplomata, aki ekkor már jelentéseiért lovagi címmel is büszkélkedhetett, már tíz éve az Arthur Griffith alapította Sinn Féin függetlenségi programjának híve volt. Az ír függetlenség eszméje nagyon is kapóra jött a központi hatalmaknak, Casement pedig a háború kitörése óta azon fáradozott, hogy német segítséget szerezzen egy ír felkeléshez. Utazásai közben Norvégia fővárosában esett meg, hogy a helyi brit követség állítólag megkörnyékezte útitársát, Adler Christiansent, akinek finoman felajánlották, hogy a renegát brit diplomata meggyilkolásáért jutalomra számíthat. Casement nem sokkal később széltében-hosszában terjesztette a történetet, bár a brit diplomáciai jelentések némileg más képet festettek. Christiansen eszerint maga kereste meg őket és érzékeltette, hogy Casementtel folytatott homoszexuális viszonya miatt képes befolyásolni az ír politikust.

 
Az incidens persze, szokás szerint, messze túlmutat önmagán. Nem vitatva, hogy a hadviselő felek olykor igencsak nemtelen eszközöket is igénybe vettek, Casement sorsa és a Pesti Napló kiemelt érdeklődése inkább arra irányítja a figyelmet, hogy ha nem is olyan mértékben, mint a cári Oroszországban vagy a Monarchiában, de az antant államainak is meg volt a maguk belső problémája, amit ellenfeleik megpróbáltak kihasználni. Írország sorsa és helye a brit uralkodók uralta országok sorában régóta megoldatlan probléma volt. A közvetlenül London irányította tartomány sorsát rendezni kívánó Home Rule eszméje egy, a sziget ügyeit intéző önálló ír parlament és kormány, valamint a Westminster és Őfelsége kormánya együttes létezését, devolúciót, autonómiát helyezett kilátásba, noha az 1914-ben végül megszavazott és szentesített törvényt a háború miatt nem léptették életbe. Ez azonban messze volt a függetlenségtől, sőt akár az osztrák-magyar dualizmustól is.

A Sinn Féin eredetileg éppen ezt, a dualizmust tekintette példának. Az alapító Arthur Griffith – akit Casement is követett – 1904-ben megjelent, Resurrection of Hungary című pamfletjében az osztrák–magyar kiegyezést tekintette példának. Nem csupán a közjogi megoldást, hanem az ahhoz vezető utat is. Az írás a magyar 1848 méltatása mellett is szembeállította Kossuth intranzigenciáját és Deák megközelítését, azzal érvelve, hogy a „Nyugat Magyarországa”, azaz az angol (pontosabban brit) uralom alatt álló Írország számára is a passzív ellenállás hozhatja meg az eredményt. A cél pedig nem más, mint egy dualista berendezkedésű állam. Griffith pamfletjének megjelenése után Casement gyakran emlegette azt a családi epizódot, hogy édesapja brit diplomataként maga is szerepet játszott abban, hogy Kossuth és társai 1849-ben Törökországban maradhattak. És politikustársához hasonlóan maga is hitt benne, hogy a brit korona bojkottja ráébreszti az angol politikusokat, milyen fontos számukra Írország és egyúttal arra is, hogy csak az önállóság megadása révén tarthatják meg.

Az események azonban 1914 őszére már részben túl is léptek a dualizmus elképzelésén. Casement Németországban fegyvereket próbált szerezni, és az ír hadifoglyok soraiból önkénteseket toborozni. A Sinn Féin pedig fegyveres felkelésre készült – otthon. Casement azonban kénytelen volt rádöbbenni, hogy a németek keveset ígérnek és még kevesebbet képesek adni. Az ír foglyok pedig egyáltalán nem voltak lelkesek, amikor légiót próbált szervezni belőlük. Még egy kétségbe esett és kalandregénybe illő kísérletet tett arra, hogy megállítsa az eseményeket. Egy német tengeralattjáró fedélzetén Írországba utazott, hogy leállítsa a felkelést, három nappal a húsvéti felkelés kitörése előtt ért partot, de szinte azonnal letartóztatták. A felkelés kitört, elbukott, Casementet pedig árulásért halálra ítélték. Hiába mozdult meg az érdekében a brit elit Conan Doyle-tól G. B. Shaw-ig, hiába volt az emberi jogok érdekében végzett munkája, a kivégzést nem kerülhette el.

A per eseményeiről amúgy is részletesen beszámoló Pesti Napló érdeklődése a halott Casement iránt némileg tovább tartott, mint az élő, emberi jogi aktivista Casement iránti: az 1930-as években még hat alkalommal említik vagy írnak róla cikket. A kis nép szabadsághőse ekkor is jobban megragadta a szerkesztők fantáziáját, mint a gyarmati vagy félgyarmati kegyetlenségek kritikusa. Mindezzel együtt vagy éppen ezért nehéz nem a sors iróniáját látni abban, hogy a „Nyugat Magyarországa” és a dualista Magyarország végül mégis ugyanúgy az első világháborúnak köszönhette a függetlenségét, de mennyire más körülmények között.

 
Felhasznált irodalom:
Vádirat Edward Grey ellen = Pesti Napló, 1915. február 17.
Thomas Kabdebo: The Hungarian-Irish Parallel and Arthur Griffth’s Use of His Sources = Uő.: Ireland and Hungary. A Study in Parallels with an Arthur Griffith Bibliography. Dublin, 2001. 19–46.
Thomas Kabdebo – Séamas Ó SÍocháin: Hungary and the Two Roger Casements = Thomas Kabdebo: Ireland and Hungary. A Study in Parallels with an Arthur Griffith Bibliography. Dublin, 2001. 73–79.
Angus Mitchell: Casement (Life & Times Series). 2003.
Séamas Ó Síocháin: Roger Casement: Imperialist, Rebel, Revolutionary. Dublin, 2008.

 
Készítette: Egry Gábor