Az I. világháború után Európa keleti felén kisállamok tűntek fel Németország és Szovjet-Oroszország között, a zsugorodó vagy eltűnő birodalmak helyén. Ennek az ún. Köztes-Európának kellett volna a kontinentális egyensúlyt garantálnia és „cordon sanitaire”-ként, „egészségügyi övezetként” elszigetelnie Moszkvát. Ám
Bulgária összeomlott 1918 szeptemberének végén – ezzel a balkáni front megnyílt az előrenyomuló antantcsapatok előtt. A bolgárok fegyverszünetet kötöttek és kiléptek az első világháborúból, ami már a német hadvezetésben is tudatosította a háború elvesztését.
Az első világháború keleti frontján két napra egyedül maradt Románia mint az antant egyetlen harcban álló képviselője. Szovjet-Oroszország ugyanis szakítva a nyugattal, 1918. március 3-án különbékét kötött a központi hatalmakkal. A románok és az orosz bolsevikok között eleve feszült volt a helyzet. A román nagykövetet egy időre
A hidegháború idején vált fogalommá a „bolgár esernyő”: a bolgár titkosszolgálat és a KGB által közösen kifejlesztett csúcsszerkezet, egy esernyőnek álcázott gyilkos fegyver, amellyel egy tömött pályaudvaron is észrevétlenül lehetett mérget lőni az áldozat
Bulgária a központi hatalmak fontos szövetségese volt a Balkánon. Hadba lépése 1915 végén nemcsak a Monarchia hadseregére megalázó vereségek sorát mért Szerbia gyors legyőzését tette lehetővé, hanem megteremtette a szárazföldi összeköttetést
„Bulgarien mit uns! Bulgária velünk van!” – harsogta 1915 októberében a központi hatalmak propagandája, akkora örömmel, mintha csak az aranylabdás Hriszto Sztoicskov érkezett volna meg a válogatottunkba, hogy a hosszabbítás utolsó percében szabadot tekerjen
Bulgária 1915 őszi hadba lépésének egyik epizódja volt, hogy az általános mozgósítást elrendelő kormány hazarendelte a Magyarországon élő, hadköteles bolgárokat, így a bolgárkertészeket is. Az 1915-ös év diplomáciai küzdelmeinek sorában
