Különleges eset, ha egy újságíróból politikus lesz – a Magyarország című, a Károlyi-párthoz közel álló lap főszerkesztőjével, Lovászy Mártonnal épp ez történt 1918 őszén, mikor vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki. Kinevezését követően újságcikkben köszönt el addigi olvasóitól,
Az 1918-as év jelképes eseményére utalt előzetesen Az Est október 19-én, amikor egy pártfúzió előkészületeiről számolt be: Magyarország akkori két legtehetetlenebb politikusa, Wekerle Sándor miniszterelnök (illetve pártja, a 48-as Alkotmánypárt) és Tisza István gróf, a parlamenti többség, a Munkapárt vezére „korszakalkotó” döntésre készült.
1917-ben egy új képviselő került a magyar törvényhozásba: Meskó Zoltán antiszemita be- és felszólalásaival hívta fel magára a figyelmet, s azzal, hogy az ellenzék soraiból nem támogatta a nők választójogát – a szintén ellenzéki kisgazdákkal együtt. Meskó később az egyik első nyilaspárt
A Pesti Hírlap 1918. június 9-én rövid hírben számolt be arról, hogy IV. Károly magyar király első osztályú Vaskorona Renddel tüntette ki Josip Stadler szarajevói hercegérseket. A kitüntetést az aranymiséjére készülő Stadlernek nem a király, hanem helytartója adta át, Burián István külügyminiszter üdvözlő levelével.
A központi hatalmak és Szovjet-Oroszország 1918. március 3-án különbékét írtak alá Breszt-Litovszkban, amellyel Oroszország kivált az antant oldalán vívott első világháborúból. A bolsevik hatalomátvétel után, 1917 késő őszén már fegyverszünetet kötöttek, de Trockij „sem háború, sem béke” álláspontját és a gyakorlatban
A cseh képviselők „vízkereszti nyilatkozata” a csehszlovák egységállam tervét már úgy vetette fel, hogy szót sem ejtettek a Habsburg-dinasztiához való hűségről. A hírekből az is kiderült, hogy a január 6-i nyilatkozat a szlovákokkal is számol – és ez már Magyarországot is súlyosan érintette.
A köpönyegforgató párbajhős, a rágalmazási perbe fogott honatya, Lengyel Zoltán a Horthy-korban ügyvédként tűnt fel Rákosi, Sallai és Fürst perében is. 1918-ban furcsa botrány főszereplője lett.
