1918 novemberében három köztársaságot kiáltottak ki az első világháborút vesztesen záró központi hatalmak fővárosaiban. Kronológiai sorrendben: Berlinben, Bécsben és Budapesten. Zökkenőmentesen csak Budapesten zajlott a procedúra, ám később
Címke: Budapest
Őszirózsás forradalom – egy polgári demokratikus kísérlet, megosztott elitekkel
Az elitek megosztottsága a világháborús összeomlás pillanatában vált végzetessé Magyarországon. Ellenzék és kormányoldal még külön-külön sem volt egységes, nemhogy képesek lettek volna a főbb irányzatok kompromisszumot kötni. Meggyilkolása előtt állami erőszakkal fenyegetett Tisza István.
1918. szeptember: Nagy-Budapest előkészítésén dolgoznak a szakértők
Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása előtt pár héttel a közigazgatási szakemberek és a politikusok Nagy-Budapest kialakítását fontolgatták, de egyelőre elnapolták a megvalósítását. Ennek számos oka volt – például a katasztrofális élelmezési helyzet, ami miatt a főváros vezetői nem akarták a nyakukba venni még az agglomeráció gondjait is.
Villamosbalesetek – a karhatalom bevetése sem segített
1918 júliusára a közlekedési helyzet katasztrofálissá vált Budapesten. Az omnibuszok forgalmát már korábban korlátozták, a villamosbalesetek száma elképesztő mértékűre emelkedett a magyar fővárosban. Ennek oka (részben) az volt, hogy a villamos vált a fő közlekedési eszközzé.
Kardlapozás helyett értelmesebb zsírelosztást akart a Népszava – sikerrel járt
A magyar kormány egyre konzervatívabb irányba tolódott a világháború utolsó évében, és igyekezett korlátozni az erősödő munkásmozgalmat. Ennek ellenére a szociáldemokrata párt központi lapjának, a Népszavának 1918 tavaszán sikerült elérnie,
Le a villamosról!
A budapesti tömegközlekedés teljesen átalakult a háború hatására. A korábban kedvelt omnibuszok jóformán teljesen eltűntek – bár a városi hatóságok először nem merték megszüntetni ezt a kedvelt közlekedési formát, inkább csak korlátozták a lóval vontatott kocsik közlekedését.
Fővárosi helyzetkép
Vízhiány miatt a városi hatóságok nem locsolták az utcákat 1918 tavaszán, így a Pesti Hírlap a várost ellepő porra panaszkodott április 30-i kiadásában. S még ha csak „ellepte volna” a várost: a lap szerint a „terjengő porfelhők az emeletes bérházak tetejéig is fölemelkednek”, s a házmesterek csak tovább kavarják a piszkot, mert locsolás nélkül söprik az utcát.
