Siófok a világ legdrágább helye – írta Az Est 1918. június 23-án. Bár a lap nyilvánvalóan túlzott, de rámutatott arra, hogy 1918 nyarán a Monarchia mely részei számítottak a legnépszerűbbnek.
Az üdülőhely – a háborús helyzet és az élelmezési nehézségek dacára – telt házzal működött, sokan még abból is hasznot húztak,
„A Balatonra egy hétre jöttem / Hogy vitorlázzak, s napozzak közben / Mikor egy nő ült römizni mellém / Ez történt Lellén.”
Noha biztosak vagyunk benne, hogy a háború alatt is történt ehhez hasonló romantikus eset a magyar tenger partján, azonban
„Mert nézd, tisztelt halászó és vadászó ősöm, aki annak idejében Ázsia mezőin és vizein szabadon és korlátozás nélkül űzhetted ezt a szép és családfönntartó mesterséget – a te ivadékod a Duna-Tisza környékén, a Tátra, Mátra, Fátra vidékén nem folytathatja a mesterségedet szabadon és korlátozás nélkül.”
Kiről van elnevezve az egyik legismertebb Balaton-parti sétálóhely, a füredi Tagore sétány? Ha egy szép nyári napon az itt tolongó tömegben próbálnánk választ kapni a kérdésre, valószínűleg elenyésző számú helyes megfejtéssel találkoznánk. Rabindranath Tagore (1861–1941) indiai (calcuttai) író és költő
Az első világháborúnak volt egy nagy nyertese: a balatoni idegenforgalom. A dualizmus kori Magyarország legnépszerűbb fürdőhelyei ugyanis a nagy hegyekkel együtt szintén a határon túlra kerültek az elcsatolások után, gondoljunk csak az adriai Abbáziára
