Címke: szociálpolitika

8 óra munka… – Az első európai törvény a nyolcórás munkaidőről

„A legfiatalabb államnak jut az a dicsőség, hogy az európai parlamentek között elsőnek valósította meg ezt a reformot. Az ifjú finn köztársaságnak már születése előtt a bölcsőjébe tették ezt a jelentőségteljes ajándékot” – így méltatta a Népszava, hogy a finn országgyűlés 1917. november 27-én

Pesti Hírlap, 1914

Nem kívánt gyermekek?

A háborús évek alatt egyre-másra tudósítottak a lapok meggyilkolt vagy sorsukra hagyott csecsemőkről, köztéren talált halott gyerekekről. A cikkek szerzői a legtöbb esetben semmiféle együttérzést nem tanúsítottak a „keményszívű anya” iránt, még akkor sem, ha az újszülöttjét gondosan felöltöztetve helyezte el egy kórház lépcsőjén – azaz életétől nem akarta megfosztani,

Pesti Hírlap, 1914

Szemünk fénye, a gyermek

A háború évei alatt jelentősen csökkent a születések száma – ami érthető, hiszen a potenciális apák a lövészárkokban harcoltak – és nőtt a csecsemőhalandóság, ami részben az egészségügyi ellátás, részben az anya- és csecsemővédelem hiátusaira vezethető vissza.

Pesti Hírlap, 1914

Árvák hercege

A hadiárvák támogatását az állam nagyon a szívén viselte – legalábbis elméletben. Gyakorlatban kicsit másként festett a dolog: az ösztöndíjak, jótékonysági estek, pihenési, feltöltődési lehetőségek inkább a középosztálybeliek gyermekeinek jutottak. Noha a törvény betűi szerint a fiúk 16, a lányok 14 éves korukig kapták az árvasági segélyt,

Pesti Hírlap, 1914

Adj pénzt, életet adsz!

1917 augusztusának utolsó napjaiban a Szociáldemokrata Párt értekezletet tartott a szabadszervezetek és a pártszervezetek részvételével a hadisegélyek felemelése ügyében. A hadisegély valójában gyűjtőfogalom volt, ez alá tartozott a hadbavonult közvetlen családjának kifizetett havi járulék,

Pesti Hírlap, 1914

Ki fia-borja?

“Thury Károly pápai kamarás, csongrádi plébános, megható levélben azt közli a Pesti Hírlappal, hogy a Przemyslben 1915. május 28-án hősi halált halt Polyák István Csongrádon élő családja támasz és segítség nélkül, nagy nyomorban sínylődik. Nincs senki, aki Polyák István három kicsiny árvájáról gondoskodjék.”