„A délszláv nemzeti tanács kimondta a délszlávok egyesítését és a délszláv állam önállóságát” – ezzel a kissé túlzó címmel jelent meg a Népszava híre 1918. október 22-én. Valóban ülést tartott az október elején, döntően szlovének és horvátok által megalakított délszláv nemzeti tanács Zágrábban, és valamennyi délszláv néphez kiáltványt intéztek, de az államalapítás gyakorlatilag csak egy hét múlva történt meg.
Címke: nacionalizmus
Béccsel már nem foglalkoznak és „szocializmust” akarnak 1918 októberében a csehek
A cseh, illetve csehszlovák követelésekkel, és azzal, hogy az antant összes komolyabb tényezője ezeket a követeléseket 1918 folyamán – hosszas húzódozás után – végül elfogadta, a Monarchia sorsa megpecsételődött. A macedón front áttörése után immár nemcsak a cseh emigráció, hanem a csehországi cseh politikusok is felbátorodtak.
A laibachi püspök nyíltan a délszláv mozgalmat támogatja
„Jeglics Antal laibachi hercegérsek a Laibachban összegyűlt szláv képviselők közül fogadta Stanekot, Glomimskit s egy délszláv politikust. Stanek a hercegérsekről azt mondotta, hogy igazi délszláv egyházfejedelem és sajnálatosnak tartja, hogy a cseheknek nincsen ilyen apostoluk” – tudósított a Pesti Hírlap
Vita Horvátország jövőjéről: baljós árnyak
Zavaros vita zajlott Horvátország jövőjéről 1918 júliusának elején a zágrábi országgyűlésben, a száborban. Az indemnitás kérdését tárgyalták, amely „jelenti a parlamentnek azt a felhatalmazó törvényét, amelynek erejénél fogva a kormány a le nem tárgyalt költségvetés miatt az előző évi költségvetés határain belül az állami kiadásokat teljesítheti, s az adókat beszedheti”.
Három antantvezető tárgyalása – és Magyarország sötét jövője
Fontos hír jelent meg 1918. június 8-án, viszonylag eldugott helyen a Népszava aznapi számában. Az antant három legfontosabb emberének (a negyedik, Wilson amerikai elnök a tengerentúlon maradt) tanácskozásáról csak pár sor volt olvasható, de az igencsak vészjósló volt Magyarország jövője szempontjából.
A csehek tényleg csehszlovák államot akarnak
A cseh képviselők „vízkereszti nyilatkozata” a csehszlovák egységállam tervét már úgy vetette fel, hogy szót sem ejtettek a Habsburg-dinasztiához való hűségről. A hírekből az is kiderült, hogy a január 6-i nyilatkozat a szlovákokkal is számol – és ez már Magyarországot is súlyosan érintette.
Szándékolatlan következmények
1917. február–márciusának legfontosabb – ha tetszik, világpolitikai jelentőségű– eseménye a cári rendszer összeomlása volt. Az uralkodó lemondása a monarchiát is maga alá temette. Az ideiglenes kormány egy köztársaság kormánya volt, az összehívni szándékozott alkotmányozó nemzetgyűlés