1918 júliusában és augusztusában a közellátás olyannyira romlott, az alapvető élelmiszerek hiánya oly mértékben fokozódott, hogy több vidéki településen is zavargásokra került sor. Döntően a sorban álló vagy még sorban sem álló (mivel nem volt miért várniuk) nők tüntetései, akciói keltettek pánikot a helyi vezetőkben.
A zsír és a „hadimargarin” jó egy éven át vívott „kiszorítósdit” a magyar háztartásokban. A „hadimargarin” az első világháború találmánya, legalábbis ekkor terjedt el tömegesen – ám ezt rendkívül rossz minőségben állították elő a háború idején, és a nyersanyaggal kapcsolatban komoly visszaéléseket sejtett a nagyközönség a háttérben.
1918 januárjában királyi elhatározásból két vagon hántolatlan rizst kapott a főváros – nem, nem az osztrák birodalomfél tartalékait juttatták el a budapesti lakossághoz, a rizs az Olaszországban szerzett hadizsákmány része volt.
A rizst a századelő konyhájában leginkább levesbetétként használták (akár a húslevesben is), illetve a gyerekek reggeli menüjének volt része, rizskása formájában.
Sok, ma egészségesnek tartott ételt és helyesnek vélt táplálkozási szokást köszönhetünk az első világháborúnak, noha akkor ezek szükségmegoldásként, elsősorban takarékossági okokból jelentkeztek és jóformán mindenki ellenérzését kiváltották.
1915: a jegyrendszer bevezetésének éve. Előbb a lisztjegyek, majd a tejigazolványok jelentek meg, végül az év végén, december 28-án kormányrendelet hirdette meg a kenyérjegyeket. „Az egész mindenséget új rendszer kormányozza, a jegyrendszer. A naprendszer is átváltozik jegyrendszerré”
