„Ezt a háborút elvesztettük” – általában így idézik a parlamentben 1918. október 17-én felszólaló Tisza Istvánt, hősies pózba merevítve a konzervatív grófot, az egy éve megbukott miniszterelnököt, aki (mintha) vállalta (volna) a vereség pillanatában a felelősséget.
1918 júliusában és augusztusában a közellátás olyannyira romlott, az alapvető élelmiszerek hiánya oly mértékben fokozódott, hogy több vidéki településen is zavargásokra került sor. Döntően a sorban álló vagy még sorban sem álló (mivel nem volt miért várniuk) nők tüntetései, akciói keltettek pánikot a helyi vezetőkben.
„Tiszáék parlamentje pénteken délutánra végzett a választójog lehóhérolásával és első olvasatban elfogadta a választójogi törvényjavaslatot. Ez az úgynevezett parlamenti tárgyalás egyre inkább nevetséges kutyakomédiává süllyed” – írta a Népszava a szavazás másnapján, 1918. július 20-án a vezércikkében.
Az Osztrák–Magyar Monarchia seregei 1918. május–júniusban a felbomlás jeleit mutatták. Judenburgtól Pécsig, Rimaszombattól Rumburgig zendülések híre érkezett – volna, ha erről beszámolhatott volna a sajtó. De az „egyszerű” parancsmegtagadások, vonatból tisztekre lövöldözések
Száz évvel ezelőtt, 1918. május 31-én feministák támadták le a parlamentből távozó miniszterelnököt, Wekerle Sándort, hogy miért utasították el a választójogi bizottságban a nők szavazati jogáról szóló javaslatot. Wekerle azt ígérte, módosító javaslatot nyújtanak majd be,
A Monarchia fennállása alatt Wekerle Sándor háromszor (1892–1895, 1906–1910, 1917–1918) volt miniszterelnök – a történelemkönyvekben legalábbis így szerepel. Valójában utolsó kormányzása idején többször is át kellett alakítania a kormányát. 1918 januárja után április 17-én is lemondott, és csak bonyolult tárgyalások után vállalta el ismét a kormányfőséget.
1918. január 18-án általános sztrájk tört ki a magyar fővárosban, amely másnap vidékre is átterjedt. A sztrájk megrengette a magyar politikai életet, ám a hazai elit nem adott jó választ a kihívásra. A jogot követelő munkásoknak továbbra sem engedtek, elmaradt a választójogi reform, sőt megkezdődött a leszámolás a forradalmi szocialistákkal.
