Az Est 1917. május végén összefoglalta az osztrák birodalomfél képviselőházának politikai viszonyait – valljuk meg, az egyszerű halandónak már akkor is nehéz volt követni. A bécsi politikai ügyekben járatos szerző csak a képviselőházról szólt (német elnevezése: Abgeordnetenhaus), ám az osztrák birodalmi gyűlés,
A hátország viszonyait az első hetek lelkesedését követően egyre gyakrabban írták le az erkölcsök zülléseként, amit meg kell akadályozni, hiszen általában is rombolja a társadalmat, a háború közepette pedig különösen káros. A különböző tiltó rendelkezések
A fenti kérdést akár meg is fordíthatnánk: mikor ideális az időpont egy ilyen kitüntetésre? Érdemes-e egy még hivatalban lévő politikus a kitüntető címre? Illik-e egyáltalán díszpolgárt választani háború idején, mikor a hátország közellátási nehézségei jóformán mindent háttérbe szorítanak?
A tengeri blokád alá vett és emiatt élelmezési trükkök százaira – mint például a Vollkost forgalomba hozása – kényszerülő Németországhoz hasonlóan 1915-től rohamosan fokozódtak a közellátási nehézségek az Osztrák-Magyar Monarchiában is, de annak két birodalomfelét eltérően sújtotta.
A háborús szövetség kulturális közeledést is eredményezett – ami a Monarchia fennállásának közel 50 éve alatt nem jutott el a megvalósítás közelébe, arról a háború második évében döntés született: az osztrák tantervbe bekerült a magyar nyelv oktatása.
A Népszava 1915. január 10-i száma üres címlappal jelent meg, miután a cenzúra az aznapi vezércikk teljes szövegét törölte. Az ilyen durva beavatkozás ekkor még ritka jelenségnek számított, de a cenzúra egyértelműen befolyásolta az ellenzéki munkáslap napi működését.
