Amikor az első világháború az utolsó évébe fordult, Ausztriában már az állam fennmaradása is kétséges volt a nemzetiségek szervezkedése miatt. A törvényhozás alsóházában, a Reichsratban a költségvetést is csak átmeneti és alkalmi koalíciókkal sikerült még megszavaztatni, hiszen a csehekkel 1918 első hónapjaiban már
Egy rövid hír jelent meg 1918. február 24-én a Pesti Naplóban, amelyből az olvasó megtudhatta, hogy „a Németország és Ausztria-Magyarország között folyt gazdasági tárgyalásokat a béketárgyalások miatt elnapolták”. A nem túl jelentősnek látszó hír azonban egy olyan folyamatról tudósított, amely megpecsételte az Osztrák-Magyar Monarchia sorsát.
A Monarchia nyugati felében 1918 elején már az állam kormányozhatatlanságával kellett szembesülnie a birodalmi elitnek. A Clam-Martinic–kormány 1917 közepén bukott meg, miután a három év után összehívott birodalmi parlamentben a nemzetiségi képviselők nem támogatták a kabinetet, a németek pedig praktikusan kisebbségbe szorultak a törvényhozásban.
Az általános áruhiány Ausztria és Magyarország között egyre feszültebb viszonyt eredményezett 1917-1918 fordulóján. A nyersanyagelosztás mellett az élelmiszerellátás nehézségei is állandó konfliktusokhoz vezettek.
A kedvezőbb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező Magyarországot Bécsben sokan azzal vádolták, hogy nem mutat bajtársiasságot Ausztriával,
Ernst Wilhelm Engelhardt Seidler jómódú polgárcsalád leszármazottjaként tisztes minisztériumi karriert futott be, hogy 1917-ben elérjen pályája csúcsára: osztrák miniszterelnökké nevezzék ki és bemutassák színdarabját a bécsi Deutsches Volkstheaterben. A Schwechatban született, jogi és közigazgatási végzettségű Seidler egy belpolitikai patthelyzetben
Az Est 1917. május végén összefoglalta az osztrák birodalomfél képviselőházának politikai viszonyait – valljuk meg, az egyszerű halandónak már akkor is nehéz volt követni. A bécsi politikai ügyekben járatos szerző csak a képviselőházról szólt (német elnevezése: Abgeordnetenhaus), ám az osztrák birodalmi gyűlés,
A hátország viszonyait az első hetek lelkesedését követően egyre gyakrabban írták le az erkölcsök zülléseként, amit meg kell akadályozni, hiszen általában is rombolja a társadalmat, a háború közepette pedig különösen káros. A különböző tiltó rendelkezések
