Címke: színház

Pesti Hírlap, 1914

Két gyűjtést szerveztek a magyar korona alá tartozó területeken – de micsoda különbség!

Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó hónapjaiban az ott élő nemzetiségek szinte önálló életet éltek, beleértve a magyarokat és székelyeket, vagy cseheket és horvátokat is. 1918 májusában a későbbi miniszterelnök, Bethlen István elnöklete alatt, illetve József főherceg védnökségével például gyűjtést rendeztek az erdélyi gyerekeknek – persze elsősorban a „székely gyermekeknek”.

Pesti Hírlap, 1914

A hatvan az új őrület – Blaha Lujza évtizedei

Amikor 1914 őszén nagyon beteg voltam, egy bízó lélek azzal vigasztalt, hogy meggyógyulok, mire a háború véget ér. Azt hitte a lelkem, hogy csak egy-két hónapig tart a háború és én most már a negyedik éve várom, hogy vége legyen a háborúnak és – meggyógyuljak. Márciusban már négy éve lesz, hogy nem voltam színpadon. 1914. március 14-én játszottam utoljára a Matyó lakodalomban.”

120 százalékos fizetésemelést követelnek az Operaházban

Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1917 végén már egymást érték a bérrendezést követelő munkabeszüntetések. A háborús infláció mindenkit érintett, a kávéházi pincérektől a gyári munkásokon át a közhivatalnokokig mindenki magasabb bérért harcolt.
1918 januárjában ez a hullám a budapesti Operaházat is elérte:

A zágrábi színház új intendánsa a magyarok ellen

A nemzetiségek önállósodási törekvései 1918 elejére egyre erősebbé váltak a történelmi Magyarországon, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia délszláv területein. A zágrábi Horvát Nemzeti Színház az úgynevezett illír eszmének, a szlovének, horvátok és szerbek összefogásának lett az egyik központja ebben az időszakban.

A miniszterelnök darabja a színházban

Ernst Wilhelm Engelhardt Seidler jómódú polgárcsalád leszármazottjaként tisztes minisztériumi karriert futott be, hogy 1917-ben elérjen pályája csúcsára: osztrák miniszterelnökké nevezzék ki és bemutassák színdarabját a bécsi Deutsches Volkstheaterben. A Schwechatban született, jogi és közigazgatási végzettségű Seidler egy belpolitikai patthelyzetben

Fegyverek közt sem hallgatnak a Múzsák – a pályakezdő Bajor Gizi

1914 ősze rosszul indult a színházkedvelő közönség számára (is): a háborús helyzetre való tekintettel ideiglenesen felfüggesztették a Nemzeti Színház és az Operaház üzemeltetését, azaz az ország első színházában is „hallgattak a Múzsák”. A színházi „böjt” azonban csak részleges volt,

„A Csámpáskirályné alighanem olyan hosszú életet fog élni, mint a Csárdáskirályné”– Bemutatták a Csárdáskirálynő paródiáját

A legnépszerűbb, háború alatt keletkezett osztrák-magyar kulturális termék Kálmán Imre operettje, a Csárdáskirálynő volt, amely – bár a világ legismertebb operettje A denevér – máig a legnagyobb hazai közönségkedvenc. A bécsi ősbemutatója 1915 novemberében volt, egy évvel később, 1916 novemberében már Budapesten is bemutatták.