Címke: táplálkozási szokások

Margarinbűztől beteg Budapest

Az alapvető élelmiszerek hiánya csaknem állandósult a háború évei alatt, ezért egyre inkább előtérbe került a pótlékok használata. A zsír és vaj esetében ez a növényi zsiradékból előállítható margarin volt, amely már a háború előtt, ha nem is túl népszerű, de bevett helyettesítőnek számított.

Legalább egy kicsi jusson mindenkinek?

A vendéglői étkezés a háború előtti világban nem pusztán kulináris élvezeteket biztosított, hanem az asztal körül ülők napi tevékenységéhez tartozott – a vendéglő a társas érintkezés egyik színtere volt. Azzal tehát, hogy a vendéglői árak az élelmiszer árakkal együtt elszabadultak,

„Gyorsan, valami finomat”?! – A háborús konyha receptjei

Bár a fenti címet részben egy Stahl Judit-szakácskönyvről kölcsönöztük, az alábbiakban nem jópofa, húsz perc alatt elkészíthető ételsorokat fogunk közölni, hanem hadirecepteket – és ezeknek az elkészítése, akárcsak a fogyasztása, jóval időigényesebb volt.

Pesti Hírlap, 1914

Tessék a friss, tavaszi zöldség!

Mi tagadás, májusra már minden halandónak elege van a téli ízekből: a háziasszonyok egymás kerülgetve nyüzsögnek a piacon, hogy friss salátát, spárgát, spenótot beszerezve varázsoljanak valamit a családi asztalra. Nem volt ez másképp a háború idején sem

Pesti Hírlap, 1914

Fogyóban a cukor…

A háború második évében, 1916-ban már fogyóban voltak a cukorkészletek, így annak pótlásáról gondoskodnia kellett (volna) a központi hatalmak kormányainak. A cukorgyáraknak azonban a jóval olcsóbb, ámde sokkal édesebb, szintetikus úton előállítható szacharin meglehetős konkurenciát jelentett volna.

Prágában elég lett a kirakatban lakmározókból

„Mire ébredek, ég a nap, olvad a jég, / szétfeccsen iromba szilánkja, / mint déligyümölcs-kirakat üvegét / öklével a vágy ha bevágja” – írta az éhezést, a vágyat és a dühöt elemi erejű képbe tömörítő, és azzal kirakatokat bedobó József Attila. A prágai helytartó jól érzékelte