A magyar kormány egyre konzervatívabb irányba tolódott a világháború utolsó évében, és igyekezett korlátozni az erősödő munkásmozgalmat. Ennek ellenére a szociáldemokrata párt központi lapjának, a Népszavának 1918 tavaszán sikerült elérnie,
Címke: táplálkozási szokások
Margarinbűztől beteg Budapest
Az alapvető élelmiszerek hiánya csaknem állandósult a háború évei alatt, ezért egyre inkább előtérbe került a pótlékok használata. A zsír és vaj esetében ez a növényi zsiradékból előállítható margarin volt, amely már a háború előtt, ha nem is túl népszerű, de bevett helyettesítőnek számított.
Közétkeztetési helyzetkép
A rászorultak élelmezésére jóformán az első pillanattól működtek népkonyhák a nagyobb városokban, ahol több ezer adag ételt osztottak szét naponta, szinte fillérekért. 1917-re azonban már annyit romlott a helyzet, hogy a fennálló, elsősorban jótékonysági szervezetek, alapítványok által működtetett konyhák nem voltak képesek kiszolgálni egyre növekvő közönségüket.
Legalább egy kicsi jusson mindenkinek?
A vendéglői étkezés a háború előtti világban nem pusztán kulináris élvezeteket biztosított, hanem az asztal körül ülők napi tevékenységéhez tartozott – a vendéglő a társas érintkezés egyik színtere volt. Azzal tehát, hogy a vendéglői árak az élelmiszer árakkal együtt elszabadultak,
„Gyorsan, valami finomat”?! – A háborús konyha receptjei
Bár a fenti címet részben egy Stahl Judit-szakácskönyvről kölcsönöztük, az alábbiakban nem jópofa, húsz perc alatt elkészíthető ételsorokat fogunk közölni, hanem hadirecepteket – és ezeknek az elkészítése, akárcsak a fogyasztása, jóval időigényesebb volt.
Tessék a friss, tavaszi zöldség!
Mi tagadás, májusra már minden halandónak elege van a téli ízekből: a háziasszonyok egymás kerülgetve nyüzsögnek a piacon, hogy friss salátát, spárgát, spenótot beszerezve varázsoljanak valamit a családi asztalra. Nem volt ez másképp a háború idején sem
Fogyóban a cukor…
A háború második évében, 1916-ban már fogyóban voltak a cukorkészletek, így annak pótlásáról gondoskodnia kellett (volna) a központi hatalmak kormányainak. A cukorgyáraknak azonban a jóval olcsóbb, ámde sokkal édesebb, szintetikus úton előállítható szacharin meglehetős konkurenciát jelentett volna.
