Címke: rokkantkérdés

Háborús konjunktúra

A hadsereg étvágya teremtette háborús konjunktúra nem ért véget akkor, amikor a jobb-rosszabb bőrbakanccsal, fémcsajkával, posztóruhával, puskával és szuronnyal felszerelt katonák rohamra indultak, majd elestek a harcmezőn.

Az Auguszta Gyorssegély-alap és aki mögötte van – Auguszta főhercegnő

A Nagy Háború nemcsak a fronton lévő katonák, hanem a hátországban maradt családtagjaik életét is fenekestül felforgatta. A családfő berukkolásával nők és gyermekek maradtak ellátatlanul, ugyanakkor a pénzbeli segítségre és nem utolsósorban a mentális támogatásra nem csak az itthon lévők, de a fronton harcolók, vagy az onnan rokkantként hazatérők is rászorultak.

Kertvárosi idill

A hadirokkantak visszavezetése a polgári életbe a háború első éveinek egyik legfontosabb kihívása volt. A segélyezést mindenki csak ideiglenes megoldásnak tekintette, ugyanakkor abban nem nagyon volt vita, hogy állami és társadalmi feladat minden eszközzel segíteni őket abban,

„Csak a falábú katonák kocogása hallatszott”

A háború első évét követően már mindennapi témává váltak (ha lehet egyáltalán így fogalmazni) a rokkant katonák, ahogy ezt a Népszava 1915 őszi cikkei is mutatják. Több tudósítás szólt az Oroszországból hazaszállított rokkantak történetéről (még úti beszámoló formájában is), valamint kis hír foglalkozott a frontról hazaérők várható kitüntetésével.