A Trianonban aláírt békediktátum előtt már hatalmas területeket foglalt el a Magyar Királyság területéből a román és az új csehszlovák állam. Az alábbiakban az első világháború végétől Trianonig, azaz 1920. június 4-éig tekintjük át – vázlatosan – az érdekesebb eseményeket, Csehszlovákia megalakítását és a román „egyesítést”.
„A cseh nemzet átvette a kormányt” – írta a Pesti Napló 1918. október 29-én. A Monarchia utolsó napjaiban kinevezett közös külügyminiszter, ifjabb gróf Andrássy Gyula előzőleg elismerte a „csehszlovák” álláspontot, és amikor erről október 28-án megérkeztek az első táviratok Prágába, a függetlenségre és önállóságra régóta készülő csehek pillanatok alatt átvették a kormányzást a fővárosukban.
A cseh, illetve csehszlovák követelésekkel, és azzal, hogy az antant összes komolyabb tényezője ezeket a követeléseket 1918 folyamán – hosszas húzódozás után – végül elfogadta, a Monarchia sorsa megpecsételődött. A macedón front áttörése után immár nemcsak a cseh emigráció, hanem a csehországi cseh politikusok is felbátorodtak.
Fegyverkezik a szovjet az angol csapatok és a cseh brigád ellen – adta hírül a Pesti Napló 1918. július 14-én. A hírek szerint a szovjet-orosz kormány, azaz a népbiztosok tanácsa Angliát békés úton akarja rávenni a murmanszki partvidék kiürítésére. Valójában nem látták esélyét a békés megoldásnak, így Lenin és Trockij több korosztályt behívott katonának.
1918 áprilisára–májusára a Monarchia tartalékai végképp kezdtek kifogyni. Nemcsak élelemről, anyagi erőkről, hanem emberekről volt szó. És főleg: lelki tartalékokról – lázadoztak a katonák, forrongtak a nemzetiségek, szervezkedtek a munkások.
A cseh képviselők „vízkereszti nyilatkozata” a csehszlovák egységállam tervét már úgy vetette fel, hogy szót sem ejtettek a Habsburg-dinasztiához való hűségről. A hírekből az is kiderült, hogy a január 6-i nyilatkozat a szlovákokkal is számol – és ez már Magyarországot is súlyosan érintette.
A Pesti Napló 1917 őszén sokat emlegette Svájc fővárosát, Bernt. A cikkek döntő többsége egy készülő békéről szóló nemzetközi konferencia körüli huzavonát mutatta be, amelyen Károlyi Mihály is részt kívánt venni. Az írások hangneme igazodott a propaganda elvárásaihoz:
