A frontról hazatérő, leszerelés előtt álló katonaság ellátásáról nyilatkozott a Pesti Naplónak Friedrich István hadügyi államtitkár. A katonaság élelmezése és ellátása szerinte a forradalom első napjaiban „rendkívüli nehézségekbe ütközött”, hiszen a katonák hatalmas tömegekben érkeztek vissza.
Óbudán a Kisfaludy Színházban zsúfolt nézőtér előtt játszották a „Királynőm, meghalok érted!” című színdarabot, amelyben Baróti László színész egy százados-hadbírót alakított: „nagy szigorúsággal” vezette a hadbírósági tárgyalást. Ám egyik jelenése végén a kulisszák mögé ment, s ekkor a katonai rendőrség egyik őrjárata az igazolványait kérte.
1914 augusztusában számos férfi még „vakon” rohant a háborúba. Önkéntesek ezreiben lobogott a lelkesedés, hogy a frontra jussanak, naiv, fiatal katonák indultak el felvirágozott vasúti kocsikon a lövészárkok felé – mint egy különleges maszkabál szereplői.
1917-re jóformán minden hadra fogható férfit besoroztak a Monarchiában és már azok is a lövészárokban találták magukat, akik korábban vagy életkoruk, vagy kisebb testi hibáik miatt alkalmatlannak minősültek a frontszolgálatra. A bevonulók életkori cenzusának
