1914 őszén lehullottak a levelek, anélkül, hogy a katonák visszatértek volna. Minden hadviselő fél gyors győzelemre számított, ehelyett hosszú, keserves állóháború alakult ki a nyugati fronton – II. Vilmos elsősorban Franciaország lerohanására értette hírhedtté vált mondatát. Eközben keleten némiképp nagyobb amplitúdóval, előrenyomulásokkal és visszavonulásokkal, várfoglalásokkal és áttörésekkel tarkított, de szintén kiegyenlített küzdelem alakult ki.

Az új szereplők – így Törökország – bevonása sem hozott lényeges eltolódást az erőviszonyokban. A korábbi hónapokban még egy-egy ostromtól, offenzívától a végjáték kezdetét várták, ám 1914/1915 telén már inkább az járta, csak tavasszal lehet várni a döntő változást.

A téli – karácsonyi-újévi – „holtidő” azonban rendkívül alkalmas volt arra, hogy a hátország sajtója felvesse, illetve sok oldalról megrágja azt a kérdést, mikorra várható érdemi fordulat a háború menetében. Ez természetesen ekkor még nem valamiféle megfáradtságot fejezett ki – ami már a hadicenzúra miatt sem lett volna lehetséges. Kicsit direktebb formában csak Az Est újévi száma adott hangot békevágynak, költői eszmefuttatásba burkolva azt a dilemmát, vajon 1915 meghozza-e a békét az emberiségnek: „Mi a jelszó: béke vagy háború; építés vagy rombolás? Mutasd a szemed: kék tó-e vagy fekete örvény? Lássuk a kezed: fehér liliomszál-e vagy véres gorillamancs? Szólj, hogy halljuk: lágy zengés-e hangod vagy hangorkán? Lépj elő, mutasd? Virág van-e nálad vagy kétélű kard? Iszákodban friss harmat kotyog-e, vagy könny és verejték? Gyengéd, omló selyemruha van-e rajtad, vagy mogorva vérrozsdás páncél?”

Az újságírók ezekben a hetekben valósággal vadásztak az olyan jellegű információkra, amelyek felvetették, milyen hosszan tarthat még a háború. A kérdést azonban inkább csak közvetve, lapszemleként tárgyalták elsősorban a más államokban megjelenő lapok hasonló cikkeit közölve, feltehetően a cenzúra miatt, mert így nem keltették a türelmetlenség látszatát és nem vonták magukra a háborúellenes megnyilatkozás ódiumát azáltal, hogy a háború végét sürgetik. Az egyetlen hazai hír, amely a háború lehetséges befejezésére utalt, az Tisza István 1915. január 2-án közölt felszólalása volt, amelyben röviden és homályosan kitért arra, hogy a háború még 1915 során véget érhet. Azt azonban, hogy a magyar miniszterelnök mire alapozta ezt a kijelentését, illetve a háború milyen lezárását látta lehetségesnek, a lap nem firtatta. Az értesülések többsége tehát a semleges államok sajtójából származott, hiszen ezek Hollandiából, Svájcból vagy Olaszországból továbbra is gond nélkül eljutottak a Monarchia területére, és sokszor a brit vagy francia sajtó szemelvényei is már ezek által közvetítve érkeztek meg a magyar, osztrák és német szerkesztőségekbe.

Az Estben olvasható volt brit katonai szakértői nyilatkozat, matematikai modellezésen alapuló bizonyítás, stratégiai elemzés és újságírói találgatás. A vélemények többsége megegyezett abban, hogy elhúzódó háborúra lehet számítani, sőt, három cikk ki is mondta, hogy a harcok még évekig is tarthatnak. A Corriera della Sera párizsi tudósítója úgy érvelt, hogy a nyugati fronton semmi esély nem volt a gyors áttörésre egyik részről sem: a felek teljesen beásták magukat, és hasonló kiterjedésű harcok folynak Kelet-Európában is, de egy esetleges antant-áttörés esetén is évek kellenek a német ellenállás végleges megtöréséhez. A Timesban egy brit katonai szakértő hangsúlyozta, hogy a hadvezetés és a kormányzat jelszava az: „Az Isten szerelméért, ne beszéljetek hosszú háborúról!” – de ha valaki őszintén akar beszélni a közvélemény előtt, az bevallja, hogy a brit és antant hadi célok csak évek szívós háborús erőfeszítései révén érhetők el. A Neue Zürcher Zeitung is viszonylag jól mérte fel, hogy a háború addig folytatódik, míg az egyik vagy másik fél teljes vereséget nem szenved vagy gazdaságilag össze nem omlik, esetleg ha valamelyik szövetség dől össze, mert egyik vagy több meghatározó tagja különbékét köt. Ugyanakkor hozzátette, hogy erre a közeljövőben nem lát esélyt, „tehát: harc beláthatatlan időig. Mily rettenetes csapás volna Európa összes államaira, ha a háború évekig tartana”.

Az egyetlen „jó” hírt a matematika szigorú logikája ígérte. Az Est egy „katonatiszt” számításai alapján közölte a következő gondolatmenetet: ha kiterjesztjük azt az addigi tendenciát, hogy egy háborús napon Európa-szerte 30 000 ember vált harcképtelenné, és elfogadjuk, hogy összesen mintegy 25 millió ember állítható harcba a szembenálló országokban, akkor a háború nem nyúlhat tovább másfél évnél, mert elfogy az emberanyag. Ugyanakkor – tette hozzá – mindegyik ország hadvezetésének gondolnia kell arra, hogy ne folytassa a harcot a hadsereg totális felőrléséig és a teljes gazdasági-anyagi lenullázódásig. Ez alapján 1915 őszére tette a háború befejeződésének várható időpontját. A képlet és az adatok azonban több sebből véreztek.

 
Felhasznált irodalom:
Meddig tart a háború? Hírek = Az Est, 1914. december 1.
Meddig tart a háború? = Az Est, 1914. december 12.
A Times hosszú háborútól fél és felsorolja a szövetségesek hibáit = Az Est, 1914. december 21.
Állj, ki vagy = Az Est, 1915. január 1.
Meddig tart a világháború? = Az Est, 1915. január 1.
Tisza ez évre várja a háború befejezését becsületes békével = Az Est, 1915. január 2.

 
Készítette: Takács Róbert