Az első világháborúban a hadsereget és a civil lakosságot egyaránt sújtó járványokról — a koleráról, vérhasról, különösen a háború végén megjelenő spanyolnátháról — szinte mindenki hallott. Az azonban kevésbé ismert,
hogy a nem megfelelő táplálkozás és egyes élelmiszerek teljes hiánya miatt az ún. hiánybetegségek a háború második felében jóformán járványszerűen jelentek meg Magyarországon. Ezek közé tartozott a skorbut, a pellagra és a strúma (vagy golyva), amit az orvosok ebben az időben még egyáltalán nem ismertek és ezért a fertőző betegségek közé soroltak.

A civil lakosság élelmiszerellátásában már az első háborús tél is nehézségeket okozott. A hadsereget az előre szigorúan megállapított kvóta szerint élelmezte a Monarchia „két fele”, azonban az osztrákok számára – érthető módon – a katonák ellátása után a saját lakosság élelmezése sokkal fontosabb volt annál, minthogy megértsék a magyar kormány álláspontját: a hadsereg igényeinek kielégítése után csak akkor kívántak élelmiszert szállítani az osztrák lakosság számára, ha abból felesleg mutatkozott. Erre azonban a háború előrehaladtával egyre csekélyebb volt az esély. A mezőgazdasági munkát végző férfiak csaknem 60%-át besorozták, a ló- és szarvasmarha állomány nagyobb részét is igénybe vették hadicélokra. A termésátlag ennek megfelelően jóval alacsonyabb volt, mint az előző esztendőkben és ehhez járult még a katonák élelmezési kényszere. A hátországban tehát alig maradt megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszer a lakosság ellátására. Ahogy a honlapon már többször is írtunk róla, a fehérliszt hiánya és a jegyrendszer bevezetése komoly problémákat okozott egy alacsonyabb keresetű munkáscsalád életében (ahol a fő táplálék a tészta volt), de a kávéházakban is, ahol a díszes közönségnek nélkülöznie kellett az „uzsonnasüteményt”. A hús körüli huzavona (a marha- és disznóhús fogyasztása helyett a birkahúst propagálták), a tejmizéria és a háború végén a tojáshiány szinte teljesen átalakította a táplálkozási szokásokat.

A korábban alig fogyasztott kukoricaliszt felbecsülhetetlen kincs lett, csak éppen azt nem tudták, hogy mértéktelen és egyoldalú fogyasztása egy rendkívül komoly és igen fájdalmas betegséghez, a pellagrához vezet. A betegség lefolyása három szakaszra bontható. Az elsőben bőrtünetek jelentkeznek: kiütések, hólyagok, a bőr varszerűen megvastagszik és összehúzódik, a másodikban bél- és gyomorpanaszok jelentkeznek, míg a harmadik fázisban károsodik az idegrendszer. A betegség leginkább az erdélyi részeken terjedt el. 1917-re olyan méreteket öltött, hogy a belügyminiszter rendeletileg kötelezte a törvényhatóságok képviselőit a betegek bejelentésére, nyilvántartására, ápolására. (Ma már tudjuk, de akkor még csak sejtették az orvosok, hogy a betegség okozója a B-vitamin hiánya.)

A skorbut a C-vitamin hiánya miatt kialakuló betegség, elsősorban az egyoldalú étkezés (a nyers zöldség és gyümölcs hiánya) okozza. Tünetei közé sorolható az általános étvágytalanság, gyengeség, súlyosabb esetben a vérszegénység. Nyilván napi két narancs vagy citrom fogyasztása sokat segített volna a helyzeten, csakhogy a kereskedelmi blokádok miatt ekkor már régen ribizlilekvárral vagy savanyú almával helyettesítették az utóbbit, mert beszerezni lehetetlenség volt. (Szent-Györgyi Albert pedig csak 1917-ben szerzett orvosi oklevelet, ekkor még medikusként teljesített katonai szolgálatot; hamar megsebesült és leszerelték, mindnyájunk örömére.)

A strúma kialakulásához – mai tudásunk szerint – a nagyfokú jódhiány vezet; a jód a pajzsmirigy helyes működéséhez elengedhetetlen. A betegség okát azonban ekkor még nem ismerték, így kezelni sem tudták.

A lakosság általános egészségügyi állapota tehát korántsem volt kielégítő a háborús években. Ez, valamint a rossz higiénés körülmények és a lakosság közti cserekereskedelem rendkívül jó táptalaja volt a járványoknak. 1914 őszén a hazatérő katonák és az orosz hadifoglyok révén a kolera terjedt el, ezt váltotta a TBC, majd a háború végén a spanyolnátha – ennek áldozatai között volt Kaffka Margit írónő is.

 
Felhasznált irodalom:
Kótyuk Erzsébet: A hátország egészségügyi csatái. = A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 12. Budapest, 2011. 113–127.
Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban. Budapest, 2008. 94–104.

 
Készítette: Kaba Eszter