„Pótalkatrész, pótkerék, pótkávé a jó” – hirdette a reklám évekkel ezelőtt. Meg a citrompótló (vagy a pótcitrom?), mondja a háborús idők háziasszonya. Száz évvel ezelőtt a citromot elsősorban a délutáni teákhoz és a sütemények ízesítéséhez használták és valóban különlegességnek számított a családok asztalán. Az idősebbek (sic!) még arra is emlékezhetnek, milyen volt negyven éve sorba állni déligyümölcsért (konkrétan a narancsért és a banánért), de a mindennapi citrom beszerzése abban az időszakban már rég nem jelentett gondot: az Olympos citromlé helyet követelt magának a Lehel hűtőszekrényben.
És hogy mi mindenre jó a citrom? Mivel 100 gramm citromnak 88%-a C-vitamin, akár feleslegesnek is tekinthetnénk a többi, citromfogyasztás mellett szóló érvet. Pedig nagy melegben a citromos víz a legkiválóbb szomjoltó, emellett serkenti az emésztést, erősíti a gyomrot, segít meghűlés esetén és a haditengerészet a 17. századtól fogva bevett „skorbut-megelőzési szerként” alkalmazta. Így fogyasszuk bátran, nem megfeledkezve a cikkben javallt ribizlilekvárról, ami ugyan nem helyettesíti a citromot, de nagymértékben kedvez az orosz teafogyasztási szokások követőinek.

Felhasznált irodalom:
Citrom helyett savanyú alma = Pesti Hírlap, 1915. július 29.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1915. július 29.
Citrom helyett savanyú alma 

Egy budapesti úriasszony intézte hozzánk a következő sorokat: Amikor híre futott az orosz nép hitszegésének, asszonyaink között nagy riadalmat okozott az is, hogy ezentúl honnan vesszük a háztartásban nélkülözhetetlen citromot? Az előrelátóbbak kioktatták ismerőseiket, hogy az akkor még nem túlságos drága citromból konzervet készítsenek olyanformán, hogy a citromokat két óráig főzni kell, aztán szitán áttörve, hasonló súlyú cukormennyiséggel sűrűre befőzni, mint a többi gyümölcsízeket szokás. Akik megpróbálták ezt az eljárást, nem voltak megelégedve az eredménnyel, mert nemcsak kesernyés ízű, de drága is. Tudjuk, hogy vannak évszakok, midőn citromért – háború nélkül is! – olyan árakat kell fizetnünk, amilyent nem ér meg, sőt a fővárostól távol eső helységekben, falvakban, pusztákon télen még drága pénzért sem lehet citromot kapni. Minden józan gondolkodású asszony szeret kísérletezni saját vegyműhelyében, a konyhában. Én is próbálgattam, mivel lehetne pótolni úgy a főzésnél, mint a teánál a citromot, s azt tapasztaltam, hogy a ribizlilekvár kellemes ízt ad a teának, főképp a fehér ribizliből készült íz nélkülözhetővé teszi a citromot. De van ennél olcsóbb gyümölcsünk is, mely minden évszakban kapható és pedig: a savanyú alma. Ebből kevés fáradtsággal és még kevesebb költséggel oly italt készíthetünk, amellyel a citromot egészen kiküszöbölhetjük háztartásunkból. Héjjazzunk meg egy-két nagy, savanyú, éretlen almát, szeleteljük fel vékonyra, negyed liter vízben, keverés nélkül főzzük puhára, aztán tiszta, átlátszó levét szűrjük le s készen van a jó sav, melyet teához, ételekhez egyaránt használhatunk s még azon előnye is van, hogy míg a felvágott citrom hamar megromlik, ez napokig eláll. Kíséreljék meg, asszonyaim, savanyú almával pótolni a citromot, s ha ízlésüknek megfelel, tegyék általánossá az eljárást. Ezzel nemcsak sokat megtakarítanak, de nélkülözhetővé válik az olasz citrombehozatal!