Hiánycikk; ha van, akkor is drága, de legalábbis hamisított – mi az? A háború idején többféle „jó válasz” (vagyis élelmiszer) létezett a fenti kérdésre. A Népszava 1915. októberi számaiban legtöbbször talán a legkönnyebben hamisítható tej került terítékre. A lap cikkeiben több szempontból tárgyalta a tejhiány jelenségét. Beszámolt a tejet nélkülöző szegény munkásgyerekekről, a magas árakról és a széles körben folyó tejhamisításról. Utóbbi esetében nemcsak a városháza tejrazziáinak lesújtó eredményeit közölte, hanem olyan manipulációs módszereket is részletesen ismertetett, amelyekkel az akkori ellenőrzéseket ki lehetett játszani. Megfelelő lefölözés és vizezés együttes alkalmazásával ugyanis meg tudták tartani a tej eredeti fajsúlyát, így az előállított hamisított tej átment a vásárbiztos tejmérős vizsgálatán. A Népszava cikkei szerint így csak a tej útjának „visszaellenőrzésével”, azaz a kereskedők üzleti könyveinek és fuvarleveleinek vizsgálatával lehet eredményesen fellépni a nagyarányú csalások ellen. Részben a szociáldemokrata újság cikkeinek hatására a fővárosi önkormányzat népélelmező bizottsága többször is foglalkozott a tejkérdéssel, és az egyik ülésen a demokrata párti Vázsonyi Vilmos konkrétan hivatkozott is a Népszava tejhamisítással foglalkozó írására.
E légkörben vált a „tejháború” áldozatává a tejszín, amelynek fővárosi használatát betiltotta a népélelmező bizottság az október 22-i ülésén. Ez inkább jelképes lépés volt, hiszen nem várhatták tőle, hogy több tej marad a közfogyasztásban – sőt, a Népszava levezette, hogy ha a hamisítást és a hamis tejet is figyelembe vesszük, akkor „Budapesten a lefölözéstől nem fogy, hanem szaporodik a tej mennyisége”. Sokkal inkább etikai indokkal magyarázható a tiltás: a luxust megtestesítő tejszínt és annak kávéházi fogyasztóit állították szembe a tejet nélkülözni kényszerülő gyerekek képével.
A tiltás természetesen élénk tiltakozást váltott ki. A cukrászok beadványt intéztek a bizottsághoz, hogy számukra adjon kivételt, miután az ő tejfelhasználásuk elenyésző a fővárosi szükségletekhez képest. Gerbeaud „főcukrász” pedig személyesen győzte meg Bárczy István polgármestert, aki ezután kijelentette, hogy „ő sem akarja az édességek készítőit megkeseríteni”. Az erőteljes lobbizás ellenére a bizottság a következő ülésén nem változatta meg döntését: a tejszíntilalom maradt.

Felhasznált irodalom:
A népélelmező bizottság ülése = Népszava, 1915. október 16.
Tejhamisítás az egész vonalon = Népszava, 1915. október 16.
(W): Korzózás =  Népszava, 1915. október 17.
A vaj maximális ára Berlinben és a tejpazarlás eltiltása = Népszava, 1915. október 19.
A tejnyomorúság és tejhamisítás ellen. A népélelmező bizottság figyelmébe ajánlható javaslatok = Népszava, 1915. október 21.
A tej és a burgonya. A népélelmező bizottság ülése = Népszava, 1915. október 23.
Kabaré a városházán. A népélelmezők megint üléseztek = Népszava, 1915. október 30.

Készítette: Ignácz Károly

  

Népszava, 1915. október 16.
A népélelmező bizottság ülése 

(…) A bizottság a részletes vita alapján a kérdés rendezésére a következő irányelveket szabta az ügyosztály elé:
A tejszín és tejszínhab forgalomba hozatalának beszüntetése, még ha ezután nem is lehetne jelentékeny tejtöbbletet a közfogyasztás számára biztosítani, már etikai okokból is megvalósítandó, mert nem helyes, hogy amikor számosan egyáltalán nem jutnak tejhez, mások tejszínt és tejszínhabot fogyaszthassanak. Fontolóra veendő azonban a cukrászipar érdeke is, amennyiben ez minimális tejfölhasználással kielégíthető volna. (…)

Népszava, 1915. október 17.
(W): Korzózás 

(…) A kávéházakban nem látszik meg a háborús állapot. Minden kávéház tömve és csupán az a föltűnő, hogy a nők sokkal többen vannak, mint a férfiak. (…)
A Deli-féle étteremben és kávéházban kitűnő zene mellett isszák külön tejszínhabbal a kávét, a Hungáriában és a Ritzben az öt órai tea gyűjti őket össze. Népes a „Hangli” is, amelyben megcsodáltam azt a nagy porcelánvödröt, amely színültig tele volt tejszínhabbal, és önkéntelenül arra gondoltam, hány szegény beteg gyermeket lehetne tejjel ellátni, ha őnagyságáék nem innák a kávét külön habbal. A Gerbeaud cukrászdájában helynyomorúság van. (…)
Két világban élünk. Az egyik világ lakosai dupla adag tejszínhabbal isszák a kávéjukat, a másik szenvedő lakosai beteg gyermekeik részére nem tudnak tejet szerezni. (…)

Népszava, 1915. október 19.
A vaj maximális ára Berlinben és a tejpazarlás eltiltása 

(…) A tejhiány enyhítésére a porosz kormány rendeletet készül kiadni, amely a következő fontosabb intézkedéseket tartalmazza:
1. Tilos tejfölt forgalomba hozni, kivéve vaj előállítására; 2. tilos tejet és tejfölt csokoládé, bonbonok és más effélék előállítására használni; 3. tilos a tejszínhab előállítása; 4. tilos teljes tejet használni hat hétnél idősebb borjúk és malacok etetésére; 5. tilos a lefölözött tejet a kenyér készítésénél fölhasználni; 6. tilos a tejet festékgyártáshoz használni; 7. tilos a tejet kazein előállítására használni technikai célokra.
Budapesten és Magyarországon egyáltalán semmi sem történt még a tejpazarlás megszüntetésére. Itt még mindig szabad a tejet luxuscélokra használni.

Népszava, 1915. október 21.
A tejnyomorúság és tejhamisítás ellen. A népélelmező bizottság figyelmébe ajánlható javaslatok 

(…) Meg akarják tiltani a tejszín (habtejszín, kávétejszín) előállítását és forgalomba hozatalát. Ezt mindenesetre helyeseljük, sőt hangsúlyozottan követeljük. Kinek van vajon jussa tejszínhez, amikor beteg gyermekek hiába epekednek tejért? Csakhogy baj van ott, amikor a városi urak azzal okolják meg a tervezett tejszíntilalmat, hogy ennek következtében több lesz a tej. Ezek a jó lelkek ugyanis azt hiszik, hogy a tejszínkészítés lényegesen csökkenti a tejmennyiségét; azt hiszik, hogy a lefölözött tej már nem kerül forgalomba, hanem túrót készítenek belőle. Pedig tévednek. Ez a lefölözött tej – a föntebb ismertetett manipulációk segítségével – ma is forgalomba kerül, mint teljes tej. Sőt tovább menve: Budapesten a lefölözéstől nem fogy, hanem szaporodik a tej mennyisége. (…)
De azért mégis arra kérjük az illetékes urakat, tiltsák el a tejszín készítését és forgalomba hozatalát, de úgy, hogy ez a tilalom azután több legyen a körösi szenteltvíznél. (…)
Tessék ellenőrizni tehát a tejtelepeket, különben kárba veszett minden szép határozat. Meg kell nézni, hogy a tejszíntilalom életbe lépése után melyik kereskedő ad el vajat. És amelyik elad, mutassa meg üzleti könyveiben, honnan vette, vajon nem itt Budapesten készítette-e a tejmanipuláció terméke gyanánt. Ha vidékről kapta, bizonyítsa fuvarlevéllel vagy akármi más hiteles módon. Szóval: tessék a tejellenőrzést minden törvény adta eszközzel és módszerrel becsületesen végrehajtani. (…)

Népszava, 1915. október 30.
Kabaré a városházán. A népélelmezők megint üléseztek

(…) A tejszín és vaj dolgában is meg akarták változtatni a múltkori határozatot. Ez azonban, ugyancsak Vázsonyi erélyes föllépése következtében, nem sikerült. (…)
Az ülés lefolyásáról a következő tudósításunk számol be: (…)
Folkusházy bejelenti, hogy a tejszín eltiltása végett a cukrászok beadványt intéztek a városhoz. A beadványban azt írják, hogy „sötét jövő” vár reájuk, ha a tejszínhab használatát a jövőben teljesen eltiltják. Szerintük az általuk elhasznált tejszín mindössze 2500 liter tejnek felel meg. Ez pedig elenyésző szám a főváros tejszükségletéhez képest. Folkusházy javasolja, hogy térjenek napirendre a beadvány fölött, mert nem szabad kivételeket tenni.
Bárczy polgármester elmondja, hogy a napokban nála járt Gerbeaud, hogy a cukrászokat támogassa. Gerbeaud elmondotta neki, hogy a tejszín használatát a cukoriparban a külföldön sem tiltották el. Ha itt eltiltják, akkor a cukrászok nagy anyagi sérelmeket szenvednek. Bárczy a maga részéről megszívlelendőnek tartja a főcukrász aggodalmait, mert ő sem akarja az édességek készítőit megkeseríteni.
Vázsonyi veszedelmesnek tartja, ha kivételt tesznek és megengedik a cukrászoknak a tejszín használatát. Ha a köz megkárosítása nélkül a cukrászok kívánsága teljesíthető, akkor nincs ellene.
A bizottság azonban hozzájárul Folkusházy javaslatához, amely a tejszíntilalom fönntartását jelenti.