A háborús (ember)veszteségek egy korábban, ekkora tömegben még nem tapasztalt jelenséggel szembesítették a társadalmat: az ellátás nélkül maradt gyerekek nagy csoportjával.
A gyermek- és csecsemővédelem kérdésének megoldása egyszerre soha nem látott fontosságúvá lett
Címke: szociálpolitika
Ki fizeti a számlát?
Közhely, hogy a háború nem csak a hadi-, hanem a szociális és jóléti kiadásokat is megnövelte. Az otthonmaradottak, az árvák és hadiözvegyek ellátására – vagy legalábbis minimális szükségleteik biztosítására – fordított összeg egyre nőtt és nőtt, egyenes arányban a veszteségekkel.
Családban marad
Bár a Magyar Királyi Tébolyda létrehozásának ötlete már a 18. század végén felmerült, a megvalósításra csaknem 80 évet kellett várni. 1868-ban nyitotta meg kapuit az Országos Tébolyda, nevét 1898-ban változtatták Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézetre.
Kertvárosi idill
A hadirokkantak visszavezetése a polgári életbe a háború első éveinek egyik legfontosabb kihívása volt. A segélyezést mindenki csak ideiglenes megoldásnak tekintette, ugyanakkor abban nem nagyon volt vita, hogy állami és társadalmi feladat minden eszközzel segíteni őket abban,
Vadházasság és hadisegély
100 évvel ezelőtt még nem létezett a (bejegyzett) élettársi kapcsolat jogi kategóriája, így maradt a vadházasság mindazok számára, akik állami hatóság előtt hivatalosan nem keltek egybe.
Hogyan lehetne csökkenteni a magas gyermekhalálozási arányt?
Múltkori cikkünkben egy 1915. végi, paksi tudósítás kapcsán már esett szó a rossz magyarországi csecsemőhalálozási adatokról és a nem megfelelően működő gyermekvédelmi intézményrendszerről. 1916 elején a Népszava cikke ugyanezzel a problémával foglalkozott a szomszédos Fejér megyei helyzetet boncolgatva.
A falu jegyzője
Igazi tényfeltáró riporttal jelentkezett Az Est 1915 végén a Fejér megyei Seregélyesről. Az írás a városi olvasó számára is egyértelművé tette, hogy a piaci élelmiszerdrágaság és az áruhiány alapján nem lehet a vidéki termelők (és általában a lakosság) általános jóllétére következtetni, sőt.