Igazi tényfeltáró riporttal jelentkezett Az Est 1915 végén a Fejér megyei Seregélyesről. Az írás a városi olvasó számára is egyértelművé tette, hogy a piaci élelmiszerdrágaság és az áruhiány alapján nem lehet a vidéki termelők (és általában a lakosság) általános jóllétére következtetni, sőt. Seregélyes a török hódoltság után a Zichy család birtoka lett, az 1820-as években elkészült grófi kastélyt Pollack Mihály tervezte. Mint más településeken, itt is éltek gazdálkodó parasztok, gazdagabbak és szegényebbek, töredéktelkesek és teljesen földnélküliek, valamint cselédek. Ahogy Fényes László jellemezte, munkavégzésükben nem volt sok különbség, mindegyik kapált, kaszált, de a világháború következtében megnőtt a szakadék a birtokos és birtok nélküli parasztok közt: „a gazda-családnak most megy jól, mindent, ami terem, amit nevel, háromszoros áron ad el az asszony, de a zsellér családjának, akinek nincs földje, nincs tehene, soha olyan rosszul nem ment, mint most”. A bérmunkából élőknek nem csupán az élelmiszerárak emelkedése okozott gondot, hanem külön sújtotta őket az is, hogy a törvény értelmében mezőgazdasági munkára hadifoglyokat is foglalkoztathattak, így egyre csökkent a munkalehetőség.
A háború egyaránt érintette a módosabbakat és szegényebbeket is: az 5000 lakosból 1915 végén mintegy 700-an(!) a fronton voltak, akiknek családja – ha rászorultak, – hadisegélyt igényelhetett. A cikk kiválóan mutat rá a falusi (erő)viszonyokra. A segélyek elosztása ugyanis a jegyző kezében volt, ő határozta meg, kinek mekkora összeg fizethető ki. Seregélyesen a tudósítás szerint az állam szolgája kirívóan szűk marokkal, ráadásul igazságtalanul mért. A jegyzői önkény ellen ugyan volt helye a fellebbezésnek – jelen esetben is a központból kiszállt tisztviselő, a pénzügyigazgatóság munkatársa bírálta felül a jegyző döntését. Ám ahhoz, hogy az ügy idáig eljusson, a település több tekintélyes emberének is a falusi szegények oldalára kellett állnia.
Kik voltak a magyar falu „erős emberei” 1915-ben? Először is a papok, akik a közvéleménynek talán a legfontosabb alakítói voltak még a század első évtizedeiben is. Ám jelen esetben a sikerhez szükség volt egy világlátott, tekintélyes és jómódú emberre, az „amerikánusra” is. Szigeti Nándor, a falubeliek Amerikát járt földije az elbeszélés szerint nagy tervekkel érkezett vissza szülőhazájába és komoly erőfeszítéseket tett, hogy modernizálja a települést. Saját autóbuszt vásárolt (amely aztán árokba borult a rosszakarói által megrongált hídon), hidraulikus présszerkezetet hozatott. A faluban felvett jegyzőkönyvekkel felkeresték a korszak legjelentősebb, 300 ezres társadalmi szervezetét, a Katolikus Népszövetséget, ahol elvállalták az ügyet és a panasz eljutott a pénzügyminiszterhez is. Ilyen ellenszéllel már egy helyi jegyző sem tudott megküzdeni, és a támogatások összege a faluban a duplájára emelkedett.

Felhasznált irodalom:
Fényes László: Falun = Az Est, 1915. december 5.

Készítette: Takács Róbert