Bár a Magyar Királyi Tébolyda létrehozásának ötlete már a 18. század végén felmerült, a megvalósításra csaknem 80 évet kellett várni. 1868-ban nyitotta meg kapuit az Országos Tébolyda, nevét 1898-ban változtatták Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézetre. A „Lipót” (ahogy a hazai köznyelv hív/hat/ta egészen 2007-es bezárásáig) mellett azonban alternatív módszerek is léteztek az elmebajosok gyógyítására.
Az 1905-ben létrehozott dicsőszentmártoni elmebeteg telepről [Dicsőszentmárton település Kis-Küküllő vármegyében volt – K.E.] egyik igazgatója, Fabinyi Rudolf készített átfogó tanulmányt, hosszan érvelve a betegek családban történő ápolása mellett. A professzor hosszan tanulmányozta a külföldi gyakorlatot, ahol már szintén kísérleteztek az elmebetegek otthoni ápolásával, és úgy találta, hogy a munka, a családban töltött hétköznapok és ünnepek jó hatással bírnak a betegekre, nem beszélve arról, hogy a központi intézetek felállítására fordított összegeket sokkal célzottabban lehet elhelyezni egy-egy befogadó családnál. Az első kísérletek mindenesetre sikeresnek bizonyultak, és Nyitrán, Balassagyarmaton, valamint Erdélyben több helyen létesültek „elmebeteg-gondozó telepek” – utóbb nagy szükség is volt rájuk a harctéri sokktól szenvedők elhelyezésénél.

Felhasznált irodalom:
A dicsőszentmártoni elmebeteg-telep = Pesti Hírlap, 1916. március 9.
Fabinyi Rudolf: Az elmebetegek családi ápolásáról = Értesítő az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályából. 1908. 1. füzet

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1916. március 9.
A dicsőszentmártoni elmebeteg-telep 

A nem közveszélyes elmebetegek eltartására már régebben meghonosult nálunk egyes helyeken a családi ápolási rendszer. Így Dicsőszentmárton környékén 1915-ben 9 községben 759 elmebeteg állott családoknál ápolásban. Az ellátásuk igen jó, elhelyezésüknél a rend és tisztaság példás. Egészségi állapotuk, gyógyíthatatlan elmebajuktól eltekintve, kifogástalan. A betegek főként mezei munkával foglalkoznak, aminek most, amikor úgyis kevés a munkáskéz, nem csekély jelentősége van. Hogy ez a mintaszerű telep a háborús időkben is ilyen kitűnően működhetik, abban jelentékeny része van az elmebetegeket tartó családok dicséretre méltó önzetlenségének. A telep felügyelete és vezetése dr. Szőts Mózes, dicsőszentmártoni közkórházi igazgató kezében van.