A háború első évét követően már mindennapi témává váltak (ha lehet egyáltalán így fogalmazni) a rokkant katonák, ahogy ezt a Népszava 1915 őszi cikkei is mutatják. Több tudósítás szólt az Oroszországból hazaszállított rokkantak történetéről (még úti beszámoló formájában is), valamint kis hír foglalkozott a frontról hazaérők várható kitüntetésével.
A háború által leginkább sújtott társadalmi csoportok, elsősorban a hadiárvák és hadiözvegyek segélyezésére nyilvánvalóan nem volt alkalmas a hagyományos jótékonykodás, még annak államilag patronált formájában sem. A probléma megoldására a szociális
A kormány már a háború kezdetén, 1914 augusztusában felfüggesztette a vasárnapi munkaszünetet, azaz lehetőséget adott a munkaadóknak, hogy akkor is dolgoztathassák alkalmazottaikat az iparban és a kereskedelemben.
1915 márciusa (is) az élelmiszerellátás kérdéseiről szólt. A hadszíntér legnagyobb (negatív) szenzációja ekkor Przemyśl erődjének eleste, amelynek elsődleges oka a több hónapos körülzárás következtében fellépett élelmiszerhiány és a belőle fakadó éhínség volt.
A hagyományos női szerepek (családanya, feleség, „házi tücsök”) visszavonhatatlanul átstrukturálódtak a háborús évek alatt. A férfiak hadba vonulásával családok maradtak bevételi forrás nélkül, a hadsegély (ezt a bevonulók otthon maradt családtagjai kapták) nem fedezte a napi megélhetés költségeit – ráadásul ezt az összeget is több hónapos késéssel vehették kézhez.
A statisztikák híven tükrözik a háborús állapotokat – a születések száma radikálisan csökkent a háború második évére. Ez önmagában nem korszakalkotó megállapítás, az azonban már figyelemreméltó, hogy épp ezáltal került előtérbe az anya- és csecsemővédelem
Memorandum a szociálpolitikáról.
PIL 658.f. 5/30.ő.e.
Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Magyarországi Szakszervezeti Tanács közös memoranduma Tisza István miniszterelnökhöz a munkásosztály gazdasági helyzetéről, intézkedéseket sürgetve a háborús nyomor enyhítésére, 1914. november 7.
