Egy, a magyar kormány minisztertanácsa előtt fekvő előterjesztésről adott hírt 1918. július 26-án a Világ. A kereskedelemügyi miniszter, a németbarátságáról ismert, frissen bárói rangot kapott Szterényi József, aki jelentős befolyással bírt nemcsak a magyar kormányban, hanem az egész Osztrák-Magyar Monarchiában is, javaslatot tett „a háborúból hazatérő kisiparosok fölsegítésére”.  A készülő törvényjavaslat felhatalmazta a kereskedelmi minisztert, „hogy a hazatérő kisiparosokat – akik a háború következtében zárták be műhelyüket, s akik a statisztika szerint több mint ötvenezren vannak – állami kölcsönben részesítse: továbbá lássa el szerszámmal, nyersanyaggal és nyújtson módot, hogy helyiséget szerezzenek iparuk folytatására.” Nyilvánvaló, hogy a kormány ekkor már valójában arra készült, hogy a háború végeztével segíthesse a vállalkozókat. Ám mire a háború valóban lezárult, a kisipar támogatása sokadrendű kérdéssé degradálódott. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a Szterényi által javasolt kölcsön összege kisiparosonként legfeljebb tízezer korona lehetett volna (ami az inflációs időkben már nem is számított annyira sok pénznek, de természetesen sok munkás vagy közalkalmazott örült volna, ha ekkora hitelt kap, „hozomra”). Sőt a Világ még ambiciózusabb tervekről is beszámolt. Ezek szerint a kisiparosok helyzetén lett volna hivatott segíteni egy „legközelebb meginduló lakásépítő akció is, amely remélhetőleg már tavaszra lényegesen enyhíteni fogja a lakásínséget”. 1919 tavaszán mindazonáltal nem a kisvállalkozók lakásépítési akciói foglalkoztatták az országot, hanem a Tanácsköztársaság eseményei.
Ha jobban megnézzük a kormányzati terveket, a kisiparosokat segítő hitel ötletét eredetileg nem Szterényi találta ki. A Magyar Ipar című hetilap, amely az Országos Iparegyesület kiadványa volt, már 1918. május 12-én beszámolt az iparegylet néhány nappal korábbi végrehajtó bizottsági üléséről. Ebből kiderült, hogy a testület ülésén a legfontosabb kérdés „a háború által károsult kisiparosok hitellel való ellátására vonatkozó javaslat” volt, amelyet dr. Stein Emil terjesztett elő.  Stein Emil általában javasolta „a háború által károsult kisiparosoknak olcsó kölcsönökkel való támogatását”, vagyis ötlete „nemcsak a hadból visszatérő, hanem a háború folytán közvetlenül károsult iparosok gyámolítására is kiterjed”. A lap hozzátette: Stein „sürgős feladatnak mondotta, hogy a kisipar, amely a béke idején is erősen érezte egy külön hitelnyújtó szervezet hiányát, most is a háború után olyan intézményt nyerjen, amely a háború következtében beállott súlyos helyzetéből kivezethetni. Statisztikai adatokkal igazolta, hogy a kisipari üzemek számában a nagyipari és középipari vállalatokhoz képest visszaesést tapasztalhatunk és mivel a kisiparos osztály életerejének fenntartása jelentős nemzeti érdek, a kormány legfontosabb feladata a hitelkérdés megoldása.” Mindebből látható, hogy Szterényi kabinet elé került tervezete még szerényebb is volt a kisiparosok érdekeit képviselő szervezet eredeti igényeinél.

Felhasznált irodalom:
Törvényjavaslat a kisiparosok fölsegítéséről = Világ, 1918. július 26.
Az Országos Iparegyesületből. A végrehajtó bizottság ülése = Magyar Ipar, 1918. május 12.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Világ, 1918. július 26.
Törvényjavaslat a kisiparosok fölsegítéséről

A minisztertanács nemrégiben foglalkozott a kereskedelemügyi miniszternek egy előterjesztésével, amely a háborúból hazatérő kisiparosok fölsegítését célozza. A készülő törvényjavaslat felhatalmazza a kereskedelmi minisztert, hogy a hazatérő kisiparosokat – akik a háború következtében zárták be műhelyüket, s akik a statisztika szerint több mint ötvenezren vannak, – állami kölcsönben részesítse: továbbá lássa el szerszámmal, nyersanyaggal és nyújtson módot, hogy helyiséget szerezzenek iparuk folytatására. A kölcsön egyénenkint legfeljebb tízezer korona lehet. Lényegesen meg fogja könnyíteni a kisiparosok helyzetét a legközelebb meginduló lakásépítő akció is, amely remélhetőleg már tavaszra lényegesen enyhíteni fogja a lakásínséget.