Nyilván nem lep meg senkit, hogy a háború a sörfogyasztókat sem kímélte. Az árpa takarmányként való felhasználása és a rossz termések miatt a sörkészítésre fordítható mennyiség csökkent, miközben a kereslet megmaradt. Nem csoda tehát,
Címke: élelmiszer-ellátás
„Ha nincs pénze, ne vegyen” – a durva kofák és az új rendőrfőkapitány akciói
„Újabban sűrű panaszok érkeznek a rendőrségre, hogy a piacokon, csarnokokban és egyéb elárusító helyeken a kofák és árusok a vásárlóközönséggel szemben tűrhetetlen durva modort és tiszteletlen viselkedést tanúsítanak és a rendkívül nagy drágaság, magas árak és élelmiszerhiány következtében amúgy is izgatott és nyomott hangulatban
Ácsorgási igazolvány
1917 nyarától Budapesten az élelmiszerhiány olyan kritikus mértéket kezdett ölteni, hogy a jegyre kapható árukért történő sorban állás az egyik legfőbb közéleti problémaként jelent meg a lapokban – jogosan, hiszen valóban feszültségforrás volt.
Nincs vaj – csak a Közélelmezési Hivatal és a Haditermény füle mögött
A dán vaj már az I. világháború idején olyan fogalom volt, mint a rendszerváltás idején a smörgåsmargarin. Nem is csoda, hiszen a hazai tejtermékkínálat 1916-17-re már valójában nem is nevezhető kínálatnak, olyan mértékű lett az áruhiány. A még létező élelmiszerek forgalmát és árát is
Hoover, az élelmiszerdiktátor
„Amerika kinevezte a világ élelmezési diktátorát” – hirdette Az Est 1917 májusában. A pozíciót nem más foglalta el, mint Herbert Hoover, aki később, pont a nagy gazdasági válság idején, 1929 és 1933 között lett az Egyesült Államok elnöke. Az azért túlzás, hogy Hoover a világ élelmezési diktátorává
Mérgezett tej – avagy tartósítás 1917
A Borsszem Jankó egyik 1915. márciusi karikatúráján Gerley Samu Hamletként állt kezében az apja koponyája helyett egy üveg tejet tartva. A kép alá ez volt írva: Nem teljhatalmat, hanem tejhatalmat akar… Bár a kortársak tudták értelmezni az ábrát, mi egy évszázad távlatából vélhetően elbuknánk a negyvenmillió forintos kérdést:
Az ácsorgó cseléd
„A feleségem és én a reggeli élelmezési konferencia határozataképpen itt-ott azt a hazárd és problematikus értékű döntést hozzuk, hogy: legyen ma ebédre disznóhús.” – írta Az Est újságírója 1917 áprilisában. Húsvét után jártunk, és hiába jelent meg a lap ugyanezen számában, hogy a hentes ipartestület 10000 malacot szerzett be Horvátországból, Budapesten egyre kevésbé lehetett húst,
