Az Est

Mérgezett tej – avagy tartósítás 1917

A Borsszem Jankó egyik 1915. márciusi karikatúráján Gerley Samu Hamletként állt kezében az apja koponyája helyett egy üveg tejet tartva. A kép alá ez volt írva: Nem teljhatalmat, hanem tejhatalmat akar… Bár a kortársak tudták értelmezni az ábrát, mi egy évszázad távlatából vélhetően elbuknánk a negyvenmillió forintos kérdést: „Hamlet” apja Gerley Lajos, a központi Tejcsarnok igazgatója volt, a nevezetes intézmény pedig – amely Budapest tejellátásában oly fontos szerepet játszott –, a Rottenbiller utcában állt és 1887-től fogva működött.
Az élelmezés nem kevés gondot okozott a háború alatt: a hiánycikkek, a drágaság, az ármaximalizálás és az azt megkerülő feketézés, a központi elosztás és persze az élelmiszerhamisítás mizériái állandó témát szolgáltattak az újságoknak. Nem volt kivétel ez alól tej sem, a tejhiány nemcsak állandó sorban állást eredményezett a fenti Tejcsarnok előtt, illetve a tejutalvány bevezetését a két év alattiak és az egészségügyi problémákkal küzdők részére, és nem csupán arról szóltak a hírek és a viccek, hogy vizezik a tejet, de például fellendítette a nagyvárosi kecsketartást is. Az élelmiszerspekulációban Gerley sem maradt „makulátlan”, a Népszava például a népet sanyargató uzsorások között sorolta fel 1916 októberében, miután 300 korona jogerős rendőrségi bírságot volt kénytelen kifizetni tejdrágítás címén, amelyet Az Est így kommentált: „több kis név mellett egy nagy név… mily megtiszteltetés lehet ez a többi kisemberre.”
Az Est 1917 tavaszán is írt a tejkérdésről, ezúttal a tejhamisításról, annak kapcsán, hogy több bejelentés is érkezett arról, hogy csecsemők betegedtek meg az utalványra osztott tejtől, mert azt szódabikarbónával tartósították. A lap arra a következtetésre jutott, hogy itt nem a tej konzerválásáról volt szó, de még csak nem is egyszerű „közigazgatási kihágásról”, hanem háborús időkben ez a közegészség elleni bűntettként értékelendő. Pedig a szódabikarbóna – avagy kettedszénsavas szikeny – régóta ismert csodaszere volt a háztartásoknak, amelyet használtak tisztítószerként, fertőtlenítésre, gyomorégés enyhítésére és tartósításra is. Régi népi bölcsesség volt az is, hogy a tej konzerválására is hasznos, ha forralás előtt egy csipettel tesznek bele. Az Est ugyanakkor amellett érvelt, hogy a szódabikarbóna – vélhetően forralás nélkül – meggátolja ugyan a tej savanyodását, de nem állja útját a baktériumok szaporodásának. Pedig a tej tartósításának úttörő módszere, a hirtelen hevítésen és gyors hűtésen alapuló pasztörizálás már több mint fél évszázada ismert volt Magyarországon is, sőt, a francia Pasteurrel szinte egy időben mutatta be – igaz nem a tej, hanem a bor kezelésére – a magyar vegyész Preysz Móric 1862-ben.

Felhasznált irodalom:
Uzsorások pellengéren = Népszava, 1916. október 23.
Gerley Lajos és társai = Az Est, 1916. október 23.
Mérgezés tejjel = Az Est, 1917. május 15.

Készítette: Takács Róbert