Nyilván nem lep meg senkit, hogy a háború a sörfogyasztókat sem kímélte. Az árpa takarmányként való felhasználása és a rossz termések miatt a sörkészítésre fordítható mennyiség csökkent, miközben a kereslet megmaradt. Nem csoda tehát, ha ezt az italt is elérte a helyettesítők felhasználása, ami aztán oda vezetett, hogy szabályozni kellett, mi forgalmazható még egyáltalán „sör” elnevezéssel. Egy 1917. augusztus elején megjelent rendelet ezt meg is tette: sörpótlónak minősült minden olyan ital, ami vízből és komlóból készült szénsav és bármilyen egyéb adalék hozzáadásával, és sörre emlékeztető illata és megjelenése volt. Ezeket a szénsavas komlószörpöket pedig ettől kezdve csak sörpótló elnevezéssel lehetett árusítani.

Felhasznált irodalom:
A sörpótlék készítése és forgalomba hozatala = Pesti Napló, 1917. augusztus 2.

Készítette: Egry Gábor