Népszava, 1914

„Ha nincs pénze, ne vegyen” – a durva kofák és az új rendőrfőkapitány akciói

„Újabban sűrű panaszok érkeznek a rendőrségre, hogy a piacokon, csarnokokban és egyéb elárusító helyeken a kofák és árusok a vásárlóközönséggel szemben tűrhetetlen durva modort és tiszteletlen viselkedést tanúsítanak és a rendkívül nagy drágaság, magas árak és élelmiszerhiány következtében amúgy is izgatott és nyomott hangulatban levő vásárlóközönség elkeseredését gyakran durva és a jó ízlést sértő viselkedéssel még fokozzák.” – így látta a piaci helyzetet 1917 júliusában az új budapesti rendőrfőkapitány, Sándor László, rögtön hozzátéve, hogy: „A kofák és árusok durva viselkedését semmi körülmények között nem fogom megtűrni.” Ezért elrendelte, hogy az inkriminált személyek ellen a rendőrség erélyesen lépjen fel, és ha szükséges, akár távolítsa is el őket a piacról vagy árusító helyről.
A leginkább a vásárlóközönség érdekében fellépő fővárosi sajtó folyamatosan napirenden tartotta az élelmiszer-ellátás kérdését, a különböző lapok gyakran hosszabb piaci riportokban számoltak be a nehézségekről. A Népszava például így tudósított a korábban olcsósága miatt népszerű, a Keleti pályaudvar közelében található Garay téri piac egyik szombati napjáról, és a szokásos problémák – drágaság, áruhiány, tülekedés, hosszú várakozás – mellett szóvá tette a kofák és árusok gorombaságát is. A „tűrhetetlen” állapotok megszüntetését pedig a kormányzattól és a hatóságoktól követelte.
Az éppen frissiben kinevezett Sándor László pedig meghallotta a „nép hangját”. A mondás szerint az új seprű jól seper, és ez igaz volt Sándor főkapitányra is, aki rögtön több akcióval igyekezett igazolni, hogy meghirdetett, hangzatos programját, amely szerint „a háborúban nagyon sokat szenvedő és nyomorgó nép érdekében fog dolgozni” – komolyan is gondolja. Új elosztási rendszer bevezetését jelentette be, hogy meg lehessen szüntetni az élelmiszerekért történő hosszú sorban állásokat, mert az „elvonja munkájuktól az asszonyokat és a gyermekeket, s rendészeti és biztonsági szempontból is káros, sőt céltalan is a legtöbb esetben, mert gyakran órák hosszat hiába kell várakozni egy-egy élelmiszerre”. Ezt elősegítendő egy területen, a kávékiosztásnál rögtön konkrét intézkedést is tett. Ezután következett a kofák elleni fellépés, majd a vásárlásnál a szoptatós anyák soronkívüliségét biztosító új szabály, amelyet ugyan maga a belügyminiszter rendelt el, de annak végrehajtását már a főkapitány intézte Budapesten. Külön bevásárlási központot létesített a rendőrök számára, nem csupán azok megfelelő ellátása miatt, hanem azért is, mert korábban olyan panaszok is érkeztek ellenük, hogy a normál árusítóhelyeken a rendőrök – kihasználva tekintélyüket – megelőzték a sorban álló többi vásárlót. A főkapitány szintén a közönség érdekeire hivatkozva adott utasítást a nehéz közlekedési helyzetet kihasználó bérkocsisok „megfékezésére” is. Végül arra is kiterjedt a figyelme, hogy több baleset és egy tragikus haláleset után megpróbáljon fellépni a gyerekeknek egy, a „pajkosságból eredő”, de veszélyes játéka ellen, azaz hogy fölkapaszkodjanak a villamosok lépcsőire, ütközőire, a kocsik közötti összekötő vasakra, és így „utaztassák” magukat.
Eközben a korábbi fővárosi rendőrfőkapitány – a júniusi tüntetések nem megfelelő kezelése miatt lényegében leváltott, majd nyugdíjazott – Boda Dezső a politikai pályát választotta: belépett Tisza István Nemzeti Munkapártjába. A Tisza és Boda tevékenységét is élesen kritizáló Népszava elégedetten állapíthatta meg, hogy végül összenőtt, ami összetartozott, és ironikusan így kommentálta a hírt: „Valóban nem tudjuk, hogy kit irigyeljünk jobban: a munkapártot azért, hogy ilyen illusztris taghoz jutott vagy Bodát azért, hogy ilyen, hozzá egészen méltó társaságba helyezkedhetett el”.

Felhasznált irodalom:
A főkapitány meg akarja szüntetni az élelmiszerekért való ácsorgást = Népszava, 1917. július 4.
Közélelmezési dolgok = Népszava, 1917. július 7.
A főkapitány – a nép szenvedéseiről = Népszava, 1917. július 12.
A Garay-téri piacon = Népszava, 1917. július 15.
A főkapitány a sértegető kofák ellen = Népszava, 1917. július 15.
Rendelet a bérkocsisok ellen = Népszava, 1917. július 20.
A rendőrség élelmiszerbevásárlása = Népszava, 1917. július 22.
Gyermekek a villamosütközőkön = Népszava, 1917. július 24.
Boda a munkapártban = Népszava, 1917. július 29.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1917. július 15.
A Garay téri piacon

Hogy szerzik a vasárnapi ebédet?
Szombat reggel van, a Garay téren óriási tömeg tolong, a piac a szokottnál is élénkebb, mert hiszen szombaton a vasárnapi ünnepi ebédet vásárolják össze az asszonyok. Azaz, hogy csak vásárolnák, ha az olyan könnyen menne. De a vásárlás mostanában a legnagyobb földi szenvedések közé tartozik, és ezt szemlélőbben mutatja meg az embernek a Garay téri piac.
[Itt a cenzúra miatt több sornyi szöveg hiányzik.]
A kofák a legkönnyebben lépik túl a maximális árakat és lehetőleg drágábban adnak túl az áruikon, mint ahogy joguk volna. Ezzel szemben azonban legalább gorombák is és a legdurvábban garázdálkodnak a szegény vásárlóközönséggel szemben. Egyszerűen nem lehet kibírni, amit a kofák különösen ezeken a szegényes piacokon művelnek. Zöldpaprikát árul az egyik és a vevőjére, nem tudni miért, haragosan, méltatlankodva szól rá:
– Mán még mit kíván? Mentül jobb hozzájuk az ember, annál rosszabb. A háború az oka mindennek, nem mink. Azok a büdös nagykereskedők adják drágán az árut, nem mink. Most maxi van, tudja maga mi az, hogy maxi? Hát most maxi van. Érti?
A maximális árat nevezi elmésen maxinak a kofa, a maximális árat, amelyet részben – nem tartanak be. Úgy fogják föl a helyzetüket, hogy ők jók és kegyesek a nyomorult fogyasztóhoz, ha a drága pénzéért adnak neki valamit. Az aprómarha-piacon kevés a forgalom, de annál nagyobb a lárma. Itt is a kofák lármáznak. Kiharsog az egyik csirkekofa éles hangja, amint rátámad szegény, ártatlan vevőjére:
— Nem fogok magával olyan sokat vitatkozni. Azt hiszik, az ember lopja azt a jószágot. Ha nincs pénze, ne vegyen.
Ezek még a legenyhébb inzultusok, mert olyan kiszólásokat engednek meg maguknak állandóan, hogy nem lehet reprodukálni őket.
[…]
Tenni kellene, de azonnal, haladék nélkül valamit arra, hogy ez a borzasztó ácsorgás megszűnjék. Háromszorozzák meg az elárusítóbódékat, esetleg adjanak kereskedőknek is élelmiszert árusításra, de ne tűrjék azt, hogy az a kevés eleség ilyen nehezen legyen hozzáférhető, hogy így kelljen küszködni, szenvedni, gyötrődni érte, hogy ilyen borzasztó munkát kelljen kifejteni, amíg hozzájut az ember. Ezt egyszerűen nem lehet tovább tűrni, ezen rögtön, még ma segíteni kell! Nem igaz, hogy nem lehet segíteni, egészen bizonyos, hogy a rendszerben van a hiba, és a kormány utasítsa a legnagyobb eréllyel a közegeit arra, hogy ezeknek a tűrhetetlen állapotoknak vége legyen. Állandóan forradalmi hangulatban vannak a piacon a vásárolók, ha egyszer kinézne a belügyminiszter vagy a miniszterelnök például a Garay térre, és meghallgatná, hogy miket beszélnek ott az emberek, és ha látná, hogy mit szenvednek azok a szegény, boldogtalan ácsorgók, akkor bizonyára megtalálnák a módját annak, hegy rögtön változtassanak ezeken a tragikusan szomorú állapotokon. Ha nyugalmat és békességet akarnak legalább itthon, a fronttól távol, akkor tegyék lehetővé, hogy emberi módon juthassanak hozzá a hősök itthon küszködő hitvesei és gyerekei a mindennapi élelmükhöz. Mert ami most végbemegy, amit most végig kell csinálniok, az minden, csak nem emberi.
[…]

Népszava, 1917. július 15.
A főkapitány a sértegető kofák ellen

A főkapitány a következő szükséges és hasznos rendeletet adta ki: Újabban sűrű panaszok érkeznek a rendőrségre, hogy a piacokon, csarnokokban és egyéb elárusító helyeken a kofák és árusok a vásárlóközönséggel szemben tűrhetetlen durva modort és tiszteletlen viselkedést tanúsítanak, és a rendkívül nagy drágaság, magas árak és élelmiszerhiány következtében amúgy is izgatott és nyomott hangulatban levő vásárlóközönség elkeseredését gyakran durva és a jó ízlést sértő viselkedéssel még fokozzák. A kofák és árusok durva viselkedését semmi körülmények között nem fogom megtűrni. Elrendelem, hogy a piacokon és egyéb élelmiszer-elárusító helyeken álló szolgálatot teljesítő rendőrök, úgyszintén az ott ellenőrzést és fölügyeletet gyakorló tisztviselők a legnagyobb és legéberebb figyelemmel kísérjék a kofáknak és árusoknak a közönséggel szemben való viselkedését és magatartását, s amennyiben a kofák és árusok részéről a legcsekélyebb durvaságot, tiszteletlenséget és ízléstelenséget tapasztalnák, a legszigorúbban lépjenek föl, és a körülményekhez képest az illetőnek a piacról, illetve árusító helyről való haladéktalan eltávolítását is eszközöljék, illetve eszközöltessék. Utasítom a rendőrfőparancsnokot, hogy e rendeletemet a piacon szolgálatot teljesítő rendőrközegekkel szigorú utasítások kapcsán haladéktalanul közölje. A kerületi kapitányságok vezetőit és rendőrbíráit pedig fölhívom, hogy a följelentett vagy előállított kofákkal és árusokkal szemben a 731/88. kgy. szabályrendelet kapcsán haladéktalanul soron kívül járjanak el, illetve a szükséghez képest az illetőnek a piacról, a csarnokból való kitiltása iránt a kellő lépéseket a vásárcsarnok igazgatóságánál, illetve csarnoki fölügyelőségnél tegyék meg.