A háború által leginkább sújtott társadalmi csoportok, elsősorban a hadiárvák és hadiözvegyek segélyezésére nyilvánvalóan nem volt alkalmas a hagyományos jótékonykodás, még annak államilag patronált formájában sem. A probléma megoldására a szociális ellátások kiterjesztése mellett számos köztes elképzeléssel kísérleteztek. A hadisegély-bélyeg például azon az elképzelésen alapult, hogy egy amúgy is gyakori pénzügyi tranzakcióhoz minimális összeget hozzáadva jelentős pénzügyi alap képezhető. Az ebben a formában kibocsátott bélyegek levélfeladásra korlátlanul használhatóak voltak, a két fillér felárat pedig egy külön pénzügyi alapba gyűjtötték – volna. Az 1915 elején kibocsátott első sorozatok ugyanis elég rosszul fogyhattak, mert a trafikosok szervezete július elején küldöttséget menesztett a kormányhoz. Legfontosabb panaszuk az volt, hogy az állam kötelezte őket a kibocsátott bélyegek felének átvételére, amit azonnal ki is kellett fizetniük, a lakosság viszont nem vásárolta olyan mértékben az új, jótékony célú bélyeget, hogy a trafikosok tőkéje hamar megtérüljön. Végül ígéretet kaptak, hogy a következő évben már csak a bélyegek negyedét kell majd átvenniük. Igaz, azt nem ígérte meg az illetékes államtitkár, hogy a kibocsátott bélyegek értéke is változatlan marad.

Felhasznált irodalom:
A trafikosok és a hadibélyegek = Pesti Napló, 1915. július 3.

Készítette: Egry Gábor