A háború kitörése óriási változást hozott a munka világában. A hadiipar felfokozott igényei, a fronton lévők számára az élelmiszer-utánpótlás folyamatos biztosítása fokozott terhelést jelentett a gyári és a mezőgazdasági munkások számára egyaránt – a háborús helyzetben pedig a munkavédelem kérdése jóformán nevetségesnek is tűnt. Más megítélés alá került a munkaszünetek be nem tartása, az éjjeli munka, a túlóra, és a férfikéz hiányában a női és gyermekmunka kérdését is háborús mércével mérték. A fokozottabb munkavégzés érdekében a kereskedelemügyi miniszter 1914. augusztus 18-án a vasárnapi munkaszünetet a hadiállapotra való tekintettel felfüggesztette – a rendelkezés azonban csak egy évig maradt érvényben, mivel az 1915. augusztus 20-án kelt rendelet ismét visszaállította azt, ha nem is a békeidőben alkalmazott mértékben: azaz, ha „a szükség úgy kívánta”, elrendelhették a vasárnapi munkavégzést. A munkavédelmi kérdések „felpuhulása” az összes hadviselő felet érintette: Olaszország 1914 augusztusában – ha úgy tetszik, idejekorán – hatályon kívül helyezte a nők és a fiatalkorúak éjjeli munkájára vonatkozó tilalmat, Franciaországban szintén felfüggesztették a munkaidő korlátozására vonatkozó rendelkezéseket és nem történt ez másképp Németországban sem: a nők és a fiatalkorúak éjjeli munkájára és a túlórákra vonatkozó jogszabályoktól a kivételes helyzet okán el lehetett „térni”. A nők és a gyermekek fokozottabb igénybevétele és a népesedéspolitikai törekvések azonban szöges ellentétben álltak egymással, így a háború előrehaladtával az a „hallgatólagos megállapodás” született, hogy foglalkoztatásukat arra a területre kell szorítani, ahol az feltétlenül szükséges.
Készítette: Kaba Eszter
Nőtisztviselők a vasárnapi munkaszünetért = Pesti Hírlap, 1915. február 14.
A kereskedelmi miniszter a mozgósítás első napján tudvalevően felfüggesztette a vasárnapi munkaszünetet a háború tartamára. A Nőtisztviselők Országos Egyesülete azóta több ízben rámutatott írásban is, ankétek alkalmával is arra, hogy a munkaszünet felfüggesztése most, a megcsappant kereskedelmi forgalom idején különösen megokolatlan és a hadba vonult kollégáikat is helyettesítő tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak túldolgoztatásához vezet. Ebbeli álláspontját most újabb sürgős beadványban fejti ki, amelyben a munkaszünet teljes visszaállítását kéri mindennemű irodai és árusítási munka számára.