Népszava, 1914

A „politika” határai – egy értekezlet betiltása

1915 márciusa (is) az élelmiszerellátás kérdéseiről szólt. A hadszíntér legnagyobb (negatív) szenzációja ekkor Przemyśl erődjének eleste, amelynek elsődleges oka a több hónapos körülzárás következtében fellépett élelmiszerhiány és a belőle fakadó éhínség volt. Eközben a hátországban Budapest közélelmezési problémáit már a hivatalos városi fórumokon is tárgyalták. Utóbbit, és annak következtében a fővárosi tömegek „nyomorúságát” a Népszava már a háború első hónapjaitól folyamatosan napirenden tartotta. Tette mindezt a cenzúra egyre erősebb korlátozása közepette, amit az egyre több törölt cikkrész, és ennek nyomán az újságban egyre több és nagyobb üres hely is mutat. A szociáldemokrata mozgalom 1915 márciusában a sajtón túl újabb eszközzel kívánt hatni a döntéshozókra: a párt és a Szakszervezeti Tanács nyilvános értekezletet hirdetett (a fővárosi szervezeteik küldötteinek részvételével), azzal a céllal, hogy a munkásság háborús szociálpolitikai követeléseire (ismételten) felhívják a kormány és az illetékes hatóságok figyelmét.

A hatóságok figyelmét azonban másképp keltette fel az ügy. Az értekezlet bejelentését a budapesti államrendőrség főkapitánya nem vette tudomásul, azaz betiltotta, arra hivatkozva, hogy annak „politikai gyűlés jellege” van, amelyet viszont a háború elején hozott kormányrendelet (5481/1914. M.E. sz.) szerint nem lehetett tartani. A szociáldemokraták természetesen fellebbeztek a tiltás ellen, főként arra hivatkozva, hogy a fenti kormányrendelet csak a hadviselés érdekében korlátozta a gyülekezési jogot és nem általánosságban. A tervezett értekezletükön viszont külpolitikai és hadi ügyekkel egyáltalán nem akartak foglalkozni, sőt, ahogy fogalmaztak, „tulajdonképpen még a szó szoros értelmében vett belpolitikai kérdéseket sem kívánjuk ez alkalommal feszegetni”. Így a baloldali mozgalom a hatóság meggyőzésére készült érvelésében megpróbálta a szociálpolitikát tisztán gazdasági és társadalmi kérdésként beállítani, kivonva ezzel a tiltott „politikai ügy” kategóriájából.
A politika és közélet nyilvános határainak kijelölése – azaz hogy mi számít tiltott „politikai”, mi pedig csak „gazdasági” vagy „társadalmi” kérdésnek – azonban a hatalmon lévők egyedi, szubjektív döntésén múlt akkor és még jó sokáig Magyarországon a 20. században. A szociáldemokraták hiába fellebbeztek a tiltás ellen, a belügyminiszter jóváhagyta a rendőrfőkapitány döntését, így a nyilvános értekezlet végül elmaradt. A főváros élelmiszerproblémái azonban megmaradtak.

Budapest élelmezési nyomorúsága. = Népszava, 1915. március 9.
Budapest élelmezése. = Népszava, 1915. március 10.
Elvtársak (Felhívás az értekezletre) = Népszava, 1915. március 11–20. (minden számban)
A nyilvános értekezletet a főkapitány betiltotta! = Népszava, 1915. március 21.
A háború = Népszava, 1915. március 24.
A belügyminiszter betiltotta = Népszava, 1915. március 28.

Készítette: Ignácz Károly

 

Népszava, 1915. március 20.
Elvtársak!

Folyó évi március hó 28-án, vasárnap délelőtt 9 órakor a régi képviselőház üléstermében a fővárosi szakmai szabadszervezetek és pártszervezetek küldötteinek részvételével nyilvános értekezletet tartunk.
Az értekezletnek az a célja, hogy a munkásságnak a háború folytán beállott rossz életviszonyainak kérdésével behatóan foglalkozzunk, hogy a háborús szociálpolitikára vonatkozó követeléseinket a nagy nyilvánosság előtt megsürgessük, s hogy e követelésekre a kormány, valamint a többi illetékes hatóság figyelmét sürgősen fölhívjuk.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt
A Magyarországi Szakszervezeti Tanács

Népszava, 1915. március 21.
A nyilvános értekezletet,

amelyet a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Magyarországi Szakszervezeti Tanács együttesen hívott össze a rossz életviszonyok és a háborús szociálpolitika kérdéseinek megbeszélésére, a főkapitány betiltotta!
A betiltó rendelet így szól:
A budapesti államrendőrség főkapitánya. 2398 eln. sz./tk. 1915.
Véghatározat:
Buchinger Manó, Jászai Samu, Farkas István és Weltner Jakab budapesti lakosok bejelentik, hogy f. évi március hó 28-án délelőtt 9 és fél órától délután 2 óráig a régi képviselőház üléstermében (Főherceg Sándor-utca 8)
1. A munkásság háborús szociálpolitikai követelései;
2. A munkaviszonyok a háború alatt
napirenddel, nyilvános értekezletet szándékoznak tartani.
Ezt a bejelentést tudomásul nem veszem és a nyilvános értekezlet megtartását betiltom.

Indokok:
Így kellett határoznom, mert a nyilvános értekezletnek a bejelentett napirend szerint politikai gyűlés jellege van, politikai gyűlések tartása pedig az 1914. évi július hó 27-i 548/M.E. rendelet értelmében tilos és megtartásukat karhatalommal is meg kell akadályozni.
Budapest, 1915 március hó 20-án,
Boda, főkapitány.
E betiltó rendelet ellen az összehívók föllebbezést adnak be a belügyminiszterhez. E föllebbezés szövegét, ha lehet, közölni fogjuk.

Népszava, 1915. március 24.
A háború

[…]
Ezeknek a kérdéseknek megbeszélésére hívott össze a Magyarországi Szakszervezeti Tanács és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt március 28-ára egy nyilvános értekezletet. A rendőrség ennek az értekezletnek megtartását betiltotta a kivételes törvények helytelen alkalmazásával és azt hisszük, hogy nemcsak mi érezzük úgy, hanem minden józanul gondolkodó ember, hogy ez a rendelkezés nem mozdítja elő a hadviselés érdekeit, hanem jogos elkeseredést és felháborodást szül.
A betiltó végzés ellen az érdekeltek föllebbezést jelentettek be a belügyminiszterhez, és a föllebbezésben foglalt indokok olyan természetűek, hogy a belügyminiszternek meg kell engednie az értekezletet
[itt pár sort törölt a cenzúra]
A föllebbezés szószerinti szövege a következő:

Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr!

Tisztelettel alulírottak folyó évi március hó 28-ára a régi képviselőház üléstermében nyilvános értekezletet akarunk tartani ezzel a napirenddel: 1. A munkásság háborús szociálpolitikai követelései. 2. A munkaviszonyok a háború alatt.
A budapesti magy. kir. államrendőrség tekintetes főkapitánya folyó évi március 20-án kelt 2398/915. számú végzésében ezen bejelentésünket nem vette tudomásul, azzal az indokolással, hogy a „nyilvános értekezletnek a beadott napirend szerint politikai gyűlés jellege van, politikai gyűlések tartása pedig az 1914. évi július hó 27-i 5481/M. E. rendelet értelmében tilos és megtartásukat karhatalommal is meg kell akadályozni”. Alulírott bejelentők a főkapitány úr ezen végzését sérelmesnek tartjuk, miért is e határozat ellen tisztelettel föllebbezünk, kérve a főkapitány határozatának sürgős hatályon kívül helyezését, illetve a bejelentett nyilvános értekezlet megengedését.
Nyilvánvalónak tartjuk ugyanis, hogy a főkapitány úr az 5481/M. E. rendeletet tévesen értelmezi, mert nem képzelhető, hogy e rendelettel a kormány azt célozta volna, hogy a háború által – bizonyos tekintetben – szükségessé vált és a háború idejére szóló kivételes intézkedésen kívül, az országban mindennemű nyilvános jellegű összejövetelt lehetetlenné tegyen. Fölfogásunk szerint a jelzett rendelet a hadviselés érdekeit tartván szem előtt, meg akarja akadályozni az olyan természetű politikai gyűléseket, amelyek akár az ország belpolitikáját, akár a monarchia külpolitikáját a hadviselés érdekeit sértő módon akarják tárgyalni. Érthető továbbá az is, ha a jelzett rendelet alapján a hatóságok megtiltják az olyan gyűlések rendezését, illetve megtartását, amelyekről előre föltehető, hogy a gyűlés iránya a hadviselés érdekeivel ellentétben állhatna.
Az általunk bejelentett értekezletnek különben sem volt ez a célja. Bejelentésünkben jeleztük a napirendet. Ennek egyik pontja alatt a munkásság háborús szociálpolitikai követeléseit, a másik pontnál pedig a háború alatt tapasztalható munkaviszonyokat akarjuk tárgyalni. Már magából az így körülírt napirendből is kitűnik, hogy nekünk más szándékunk nem volt, minthogy nyilvánosan szóvá tegyük azokat a követeléseket, amelyeknek jogosultsága elől nem zárkózhatik el senki, aki a magyarországi munkásság ez idő szerinti megélhetési és munkaviszonyait ismeri. Szociálpolitikai követeléseinket akarjuk ezen az értekezleten nyilvánosan hangoztatni és megsürgetni: követelni akarjuk a népélelmezés közismert és a közvéleményben naponta elhangzó bajainak és hiányainak orvoslását, föl akarjuk hívni az illetékes fórumok figyelmét a szociálpolitika számos olyan részletére, amely külföldön is – például Németországban – a hatóságokat és társadalmi tényezőket állandóan foglalkoztatja; meg akarjuk ismertetni a munkásságot ezen intézkedésekkel, módozatokat akarunk javasolni arra vonatkozóan, hogy a szükséges intézkedések Magyarországon is sürgősen megtörténjenek. Amidőn erre törekszünk, érthetetlennek tartjuk, hogy mennyiben minősíthetné ezen magatartásunkat bárki is olyannak, amelyet a kormány rendeletével meg akart akadályozni; és még érthetetlenebbnek tartjuk, hogy mennyiben érintené egy ilyen természetű értekezlet a hadviselésnek – általunk is mindenkor elismert – érdekeit.
Külpolitikai kérdéseket vagy a hadviselést érintő kérdéseket az értekezleten tárgyalni nem akarunk, sőt a jelzett napirendből kitűnik, hogy tulajdonképpen még a szó szoros értelmében vett belpolitikai kérdéseket sem kívánjuk ez alkalommal feszegetni. Azonban annak megakadályozása, hogy tisztán szociálpolitikai problémákat nyilvánosan tárgyaljunk, már csak azért is a legnagyobb igazságtalanság volna, mert hiszen azt látjuk, hogy más társadalmi osztályokhoz tartozók a mai időben is szabadon gyülekeznek, hogy saját osztályuk gazdasági vagy társadalmi érdekeit szóvá tegyék. Hogy csak egyetlen példát említsünk, az ország különböző részein az úgynevezett gazdakörök szabadon gyülekezhetnek, hiszen köztudomású ama elhatározásuk, amelyet a mezőgazdasági munkások ezidei munkabéreire vonatkozólag hoztak.
[a cenzúra itt ismét törölt pár sort]
Ismételjük: az értekezleten kizárólag olyan kérdésekkel kívánunk foglalkozni, amelyek az ország által viselt háború érdekeit semmiféle irányban nem hátráltatják. Az értekezlet napirendjén lévő kérdések ott szerepelnek a székesfőváros közgyűlésén, más törvényhatóságok napirendjén és a sajtó hasábjain napról-napra. Az országnak semmiféle érdeke nem kívánhatja, hogy éppen a munkásosztály tiltassék el attól, hogy e kérdéseket a maga érdekei szempontjából is megtárgyalhassa! Az ilyen tilalom már csak azért is a legsúlyosabb méltánytalanság és a legszörnyűbb igazságtalanság volna, mert hiszen elsősorban a dolgozó munkásnép szenved legnagyobb mértékben a sok tekintetben tűrhetetlen állapotok miatt.

Ezenkívül arra is hivatkozhatunk, hogy külföldön – elsősorban Ausztriában és a velünk szövetséges Németországban – a munkások akadálytalanul gyülekezhetnek, szabadon gyakorolhatják egyesülési jogukat, sőt e gyűléseken elhangzott beszédeket vagy a meghozott határozatok közül számosat, mint a buzdítás és lelkesítés példáit, a magyar sajtó ismerteti meg az országgal. Az osztrák és a németországi munkásság képviselői útján az illető országok parlamentjeiben is szóhoz juthat. Ha az illető országok kormányai még ezenfölül a munkások egyesülési és gyülekezési szabadságát is tiszteletben tartják, akkor a legkevesebb, amit a magyar munkásosztály joggal követelhet, hogy ezekben a súlyos időkben panaszait és kívánságait gyűléseken elmondhassa. Nem képzelhető tehát, hogy az illetékes tényezők Magyarországon a gyülekezés oly mértékben való korlátozását és lehetetlenné tételét akarhatják, hogy ez a temető csöndjével volna határos.

Már pedig ha a főkapitány úr végzésének indokait elismerjük, akkor ez azt jelenti, hogy Magyarországon nyilvános jellegű összejövetel egyáltalán lehetetlen. Minthogy a kifejtett okoknál fogva az idézett kormányrendeletet a főkapitány végzésében és annak indokaiban nyilvánvalóan helytelenül értelmezi, kérjük a végzés hatályon kívül helyezését és a nyilvános értekezlet megengedését.

Budapest, 1915. március 23-án.

 

Népszava, 1915. március 28.
A belügyminiszter betiltotta

azt az értekezletünket, amelyet a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Magyarországi Szakszervezeti Tanács hívott egybe, hogy a rossz életviszonyok és a háborús szociálpolitika kérdéseivel a munkásság érdekeinek szempontjából foglalkozzunk!
A betiltást a főkapitány következő végzése közli velünk
2958. eln. sz. fk. 1915.
Végzés:
Az 1915. évi március hó 20-án 2398/fk. eln. 1915. szám alatt hozott elsőfokú véghatározatomat, amellyel Buchinger Manó és társainak azon bejelentését, hogy az 1915. évi március hó 28-án délelőtt 9 ½ órától délután 2 óráig a régi képviselőház üléstermében a véghatározatban fölsorolt napirenddel nyilvános értekezletet szándékoznak tartani, tudomásul nem vettem és az értekezlet megtartását betiltottam. Buchinger Manó és társai budapesti lakosoknak a kellő időben beadott föllebbezése folytán a m. kir. belügyminiszter úr fölülbírálta és folyó évi március hó 26-án 35.092 V. a. 1915. számú határozatával azt indokainál fogva helybenhagyta.
Erről föllebbezőket Buchinger Manó budapesti lakos útján értesítem.
Budapesten, 1915. március 27-én,
Boda, főkapitány.

[A végén pár üres sor: a lap kommentárját a cenzúra már törölte.]