A statisztikák híven tükrözik a háborús állapotokat – a születések száma radikálisan csökkent a háború második évére. Ez önmagában nem korszakalkotó megállapítás, az azonban már figyelemreméltó, hogy épp ezáltal került előtérbe az anya- és csecsemővédelem kérdése. Fóti polgár lévén nem róhatják fel nekem, hogy szükségképp megemlítsem itt gróf Károlyi Lászlóné gróf Apponyi Franciska nevét, aki az ország első csecsemőotthonát alapította meg Újpesten a háborús években – nem mellesleg felvirágoztatta szűkebb pátriámat. Ennek a mintájára, de immár propagandisztikus működéssel jött létre 1915-ben az Országos Stefánia Szövetség az anyák és csecsemők védelmére, az alábbi alapelveket fogalmazva meg: 1. az anya nem kerülhet rosszabb gazdasági helyzetbe azért, mert új embernek ad életet és gyermeket nevel, 2. az anyát és magzatát meg kell óvni a szülési folyamat veszélyeitől, 3. lehetővé kell tenni, hogy minden anya maga szoptassa a csecsemőjét, 4. a tudatlanság a csecsemőnevelés köréből száműzendő az anyák megfelelő tájékoztatása által, 5. a társadalom ismerje fel a nagy csecsemőhalandóságban az óriási veszedelmet.
Az alapelveket megfogalmazták ugyan, de a korszak gyakorlata mást mutatott: a szociálisan rászoruló anyának kellett (volna) felkeresnie azokat az intézményeket, ahol tanácsot, segítséget kérhetett volna újszülöttje gondozásához – ami nem vagy nagyon ritkán történt meg. Ezen 1916-ban igyekeztek változtatni, ekkor a kormány már anyagi támogatást is nyújtott a Szövetség tanfolyamainak megszervezéséhez és az intézményesített anya- és csecsemővédelmi rendszer (azaz a védőnői hálózat) kiépítéséhez. 1917-ben belügyi rendeletet is hoztak: a gyermekágyi segély összegét felemelték, ezt 6 helyett már 8 héten át kapta az édesanya, valamint bevezették a szoptatási segélyt is. Arról azonban nem gondoskodtak, hogy a szoptatós nők munkaidejükben is megszoptathassák a babákat – erre a munkaadóknak kellett volna külön helyiséget biztosítani –, valamint a csecsemők napközbeni felügyelete sem volt megoldott: elenyésző volt azoknak a gyáraknak a száma, amelyek bölcsődét hoztak létre a gyári munkásnők gyermekei számára.
Készítette: Kaba Eszter
Az anya- és csecsemővédelem = Pesti Hírlap, 1915. február 10.
A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár a csecsemőhalandóság leküzdésére már régebben intézkedéseket tett és csecsemőgondozók felállításával igyekezett a nagymérvű csecsemőhalandóságot csökkenteni. A pénztár hetenkint háromszor úgy a budai, mint a pesti oldalon rendelőintézeteiben olyan rendelést tart, amelyen a csecsemők helyes ápolásáról és táplálásáról szakszerű útbaigazítást és felvilágosítást adnak. A pénztár elnöksége most kiadott köriratával újabb útmutatást ad a kerületi pénztáraknak az anya- és csecsemővédelem tárgyában. Ebben a köriratában a pénztár elnöksége a csecsemőhalandóság ellen való küzdelem legelső és leghatásosabb részének a szoptatási propagandát jelöli meg. Ezenkívül úgy akar a pénztár a szülő nők segítségére lenni, hogy a munkásbiztosítási törvényben megállapított hatheti gyermekágyi segélyt a munkaképességre való tekintet nélkül kiadandónak tartja.