Auguszta főhercegnő portréja, 1912 (Forrás: Fortepan)

Az Auguszta Gyorssegély-alap és aki mögötte van – Auguszta főhercegnő

A Nagy Háború nemcsak a fronton lévő katonák, hanem a hátországban maradt családtagjaik életét is fenekestül felforgatta. A családfő berukkolásával nők és gyermekek maradtak ellátatlanul, ugyanakkor a pénzbeli segítségre és nem utolsósorban a mentális támogatásra nem csak az itthon lévők, de a fronton harcolók, vagy az onnan rokkantként hazatérők is rászorultak.

A katonák és családtagjaik, valamint a hadiözvegyek és hadiárvák pénzbeli segélyezését a hadigondozás keretein belül oldották meg. Az intézményrendszer kiépítését és működtetését különféle jogszabályokkal próbálták biztosítani, azonban nagyon sok rés volt a rendszeren. Ez utóbbin nem csodálkozhatunk, hiszen a háború kárvallottjainak számát a béke megkötéséig voltaképpen lehetetlen volt megjósolni. Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az állam által fizetett segélyek összege rendkívül csekély volt és korántsem fedezte a napi megélhetés költségeit. A háború előrehaladtával egyre nagyobb teher hárult azokra a jótékonysági szervezetekre, amelyek – az állam által hagyott „réseket” pótolandó – segítették a nélkülözőket. A jótékonyság hagyományosan női szerepnek számított, ezért ezek a – mai kifejezéssel élve – civil szervezetek elsősorban már meglévő, a háború előtt is jótékonysággal foglalkozó nőegyletek voltak. Tagságuk csekély számánál fogva azonban elsősorban lokális segítséget nyújtottak és szerény anyagi eszközeiket kisebb célcsoportok támogatására fordították. Kivételt jelentett az Auguszta Gyorssegély-alap, amely Auguszta királyi hercegnének köszönhetően már a háború első napjaiban megkezdte működését és csakhamar országos támogatottságú szervezetté nőtte ki magát – a főhercegnő társadalmi befolyásának, kapcsolati hálójának és nem utolsósorban vagyonának köszönhetően.

Auguszta Mária Lujza bajor főhercegnő (1875–1964) Ferenc József unokája, és József Ágost főherceggel kötött házassága révén magyar királyi hercegné volt. A „magyar hadsegélyezés védőangyala” jelzőt a Nagy Háborúban tett szolgálataiért kapta: az első volt a főrangú hölgyek sorában, akik a klasszikus női szerepek egyikében, a jótékonysági tevékenységben teljesedtek ki 1914 és 1918 között.

A főhercegnő már 1914 augusztusának elején létrehozta szervezetét. Első támogatói között volt Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, aki feleségével együtt négyezer koronát ajánlott fel az Alapnak. Auguszta nem várta tétlenül a további adakozókat, a Budapesti Hírlap hasábjain felhívást intézett a nőkhöz, számítva segítségükre és támogatásukra:

„[…] Felhangzik a háború zaja és az egész világ […] megrendülve figyeli fejleményeit […] minden tekintet aggódva szegeződik rá. De nincs fül, amely gyáván zárkóznék el a háborús zaj elől. […] Mindenki tudja, most itt az ideje, hogy mindannyian éber figyelemmel kísérjük az eseményeket, hogy meghalljunk minden segélykiáltást, és észrevegyünk minden kérő tekintetet. […] Mindenki teljesítse kötelességét, hisz valamennyiünknek atyja, a király is népeihez ezekkel a szavakkal fordult: egész életemben teljesítettem kötelességemet, most is azt fogom tenni. […] Nekünk, akik az állam oltalmát élvezzük, amíg férjeink, fiaink, fivéreink és rokonaink büszkén és bátran teszik kockára életüket, hősi önfeláldozásukra kétszeresen kell adóznunk. Nem szabad addig nyugodnunk,  míg valamennyi könnyet fel nem szárítottunk és enyhítettünk a nyomoron ott, ahol tehetjük. […] Magyar asszonyok, segítsetek! […] Mondjatok le minden feleslegesről! És adjátok gyorsan! Adjátok ide filléreiteket a nyomorgóknak és szenvedőknek!”

Bár Auguszta főhercegnő felhívásából csak részleteket közöltünk, a létrehozott segélyalap hitvallása ebből is világosan kirajzolódik. Az alap karitatív szolgálatokkal támogatta a hadszíntéren lévőket, a sebesülteket, a rokkantakat; a magyar világháborús hadijótékonysági intézmények közül a legismertebb és legeredményesebb volt, mai szemmel nézve egy arisztokrata társadalmi kezdeményezésére született civil szervezet. Színre lépését a napilapok egytől-egyig örömmel üdvözölték, hiszen a főhercegnő az általa létrehozott alapnak rögtön ötezer koronát adományozott, így biztatva adakozásra mindenkit. Itt jegyezzük meg, hogy a főhercegnő a háború alatt nem csupán ezt az alapot támogatta, hanem más jótékonysági eseményeken is részt vett, így a sajtóhírek alapján nem mindig különíthető el pontosan, hogy az adott rendezvény vagy gyűjtés az Alap égisze alatt folyt-e. Mindenesetre tény, hogy a jó példa ragadós volt: az adományok ugyan nem mindig pénzbeli formában érkeztek, de mindenkor jó szándékkal: gróf Hadik János két kastélyát ajánlotta fel katonai kórház céljaira, a Magyar Aszfalt Részvénytársaság a hadbavonult alkalmazottainak családtagjairól gondoskodott, míg egy körúti fodrász ingyen nyírta meg és borotválta a háborúba bevonult tartalékosokat – és még bőven folytathatnánk a sort.

Vöröskeresztes ápolónő, 1916 (Forrás: Fortepan)

 
Az Auguszta-alap hivatalosan 1914. augusztus 6-án alakult meg, szeptemberre igazgatósága is összeállt. A védnök maga a főhercegnő volt, tagjai sem kevésbé prominens személyek: ügyvezető igazgatója Lónyay Sándorné, igazgató-ellenőre Ágai Vilmos bankigazgató-helyettes, díszelnöke Csernoch János bíboros, elnökei Bárczy István Budapest polgármestere és Lánczy Leó bank-vezérigazgató lettek. Ráadásul a hercegné maga is át tudta érezni a magukra maradt nők sorsát (legalábbis a közvélekedés szerint): férje a háború egész ideje alatt a fronton szolgált, ahol kétszer könnyebben meg is sebesült.

Az Alap még a jótékonysági tevékenységben is újítást vezetett be azzal, hogy nem pusztán pénzt kért, hanem valamit adott is „cserébe”. Honlapunkon korábban már írtunk az Aranyat vasért mozgalomról, ami 1914 őszén biztatta arra a hátországban élőket, hogy azonnal pénzzé tehető nemesfém ékszereiket adják le a gyűjtőpontokon és viseljenek helyette vasgyűrűt – amibe (optimista módon) belevésték a háború dátumát: 1914. Az első háborús karácsonyon – majd a továbbiakon is – csomagokat küldtek a fronton lévőknek, megidézve ezzel az otthoni karácsony hangulatát, fülvédőket és érmelegítőket kötöttek, majd a háborús romantika fakulásával gyűjtési módszerük is megváltozott. Olyan eseményeket, programokat igyekeztek szervezni, amely nagyszámú közönséget vonzott és ezáltal komoly bevételt generált: így született meg az Országos Mozinap, majd a pasaréti lövészárok ötlete is. 1917-re azonban már ez is kevésnek bizonyult, ezért újabb ötlethez folyamodtak. Az Alap támogatónak jelentős része az arisztokrácia soraiból és a tehetős gyárosok közül került ki, akiknek életmódját kiapadhatatlan csodálat (és irigység) vette körül. Ezt használták ki, mikor olyan, belépőjegy ellenében látogatható kiállításokat szerveztek az Alap hölgyei, ahol személyes tárgyaikat, csipkéiket, kesztyűjüket, legyezőjüket vehette górcső alá a nagyérdemű. A pénzszerzés érdekében a korabeli divatot is kihasználták: a porcelán dísztárgyak óriási kultusznak örvendtek a század eleji Budapesten, így igazán nem kellett hozzá sok rafináltság, hogy arra vegyék rá az adakozni vágyókat, hogy egy-egy értékesebb dísztárgyukat ajánlják fel nemesebb célokra. A felhívás nyomán összegyűjtött porcelánokat kiállították, majd elárverezték, és az így befolyt összeget ajánlották fel a nélkülözők számára.

A különlegesebb akciók mellett állandóan szerveztek jótékonysági hangversenyeket, estélyeket, ruhagyűjtést, megszervezték az árvák karácsonyát, sétahajózni vitték a rokkantakat – azaz minden létező formát kihasználtak az adománygyűjtésre és a lelki támogatásra. Az Alap valójában olyan szerepet vállalt magára, amelyet elsősorban az államnak kellett volna megtennie, és amelyre ez utóbbi – intézményi keret, pénz és előzetes tapasztalatok híján – szinte képtelen volt.

Auguszta főhercegnő a háborús erőfeszítéseinek köszönhetően a Horthy-korszak Magyarországán is rendkívül népszerű volt. 1944-ben férjével – aki Szálasi Ferencet is támogatta – elhagyták az országot, előbb az Egyesült Államokba emigráltak, majd visszatértek Bajorországba. A hercegné Regensburgban hunyt el 1964-ben, 89 éves korában. Magyarországon máig őrzik emlékét, a debreceni klinikatelepen 2015-ben szobrot avattak tiszteletére.

 
Felhasznált irodalom:
A segélyakció = Pesti Hírlap, 1914. augusztus 1.
Auguszta királyi hercegasszony a magyar nőkhöz = Budapesti Hírlap, 1914. augusztus 3.
Belügyi Közlöny, 1914. augusztus 9.
Szoleczky Emese – Kreutzer Andrea: Az Auguszta Gyorssegély-alap tevékenységéről = A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 12. Budapest, 2011.

 
Készítette: Kaba Eszter